Ez a megkapóan színes csillagköd csupán egy apró részlete a Hattyúban található szupernóva maradványnak. A megközelítőleg 5000 – 8000 évvel ezelőtti robbanást követő hullám 170km/mp sebességgel lökte a gázt a csillagközi térbe.
Amennyiben a kép nem nyílna meg, ide kattintva megtekinthető.
A fénykép a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!
A hatalmas Fátyol-komplexum 6 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. A korai észlelők külön-külön azonosították a fényesebb részeit, így kaphatott eltérő NGC katalógusszámokat több szegmense is – NGC6960, 6979, 6992 és 6995 számok alatt találjuk őket. A képen is látható, a Fátyol északi részén – középen található fényesebb, külső régió az észlelők számára sem elérhetetlen. Ennek a sajátos formájú területnek külön katalógusszáma ugyan nincsen, ám a köznyelvben Pickering háromszöge néven terjedt el. 2600 fényévre fekszik a Földünktől. Nem nehéz kiszámolni, hogy a fény valahol a Kr.e. 7. században indult el felénk – talán épp az első írott jogszabályok, a Drakón-törvények athéni megalkotása idején. Ezt követően a fotonok 2600 évet utaztak az űrben, mire Balatonalmádiba érve becsapódtak a csillagászati kamera érzékelőjébe.
Az objektum könnyen megtalálható, hiszen a nyári égbolt legismertebb csillagképe, a kereszt formájú Hattyú bal szárnya alatt, középtájon helyezkedik el.
A felvétel 2018 második asztrofotója. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy hónapok kimaradnak majd ebben a nagyszerű hobbiban. Ám a családunk új helyre költözött, így az ezzel járó munkák és kötelességek nem adtak teret a csillagászatnak. Azonban az újonnan elkészült csillagda már üzemel Balatonalmádi Öreg-hegyének tetején. Mire ezt a képet feltöltöm, már további két csillagászati fotó nyersanyaga gyűlt össze a nagyszerű koraőszi éjszakák alatt. A háromszög megörökítése könnyen ment, nagyon sok tiszta éjjel adatott augusztus végén és szeptember elején. A Ha szűrővel készült képeket még a Holdas időszakban kezdtem el exponálni, az OIII maradt a holdtalan éjjelekre. Végül pedig a csillagokat az egészen meglepően zajtalan Sony A7 gépemmel rögzítettem.