30 000 évvel ezelőtt, amikor őseink még barlangrajzokat készítettek, egy hatalmas csillag robbant fel a Tejútban. Tanúi voltak a robbanásnak? Valószínűleg soha nem tudjuk meg. De a maradványok egy erre a kataklizmára emlékeztetnek minket. A képen szereplő objektum nagyon hasonlít a népszerű Fátyol-komplexumra. Ugyanakkor nagyságrendekkel halványabb, kifejezetten komoly munka a megörökítése. Kevesen is fotózzák, itthon nem is nagyon láttam róla képet.
Amikor egy óriáscsillag szupernóvaként felrobban, erőteljes, akár 30 000 km/s sebességű lökéshullámot okoz az űrben. Ez összenyomja és felmelegíti a robbanás során kilökődő anyagot, vinterakcióba kerülve a csillagközi porral és gázokkal. Ahogy ez az anyag lehűl, több színben bocsát ki fényt. “Hidrogénvöröset” és az „oxigénkéket (zöldet)”. A táguló lökéshullám több ezer éván át hullámzik, sok fényév átmérőjű kagyló forma szupernóva-maradványt (SNR) formál. Az Sh 2-94 csak egy töredéke a sokkal nagyobb komplexumnak, amely magában foglalja a fényesebb Sh 2-91 és a hasonlóan halvány Sh 2-96 szálakat. Ezek együtt mintegy 228 fényév átmérőjűek, 3°x4° égbolt területet fednek le! A komplexum Földtől mért távolsága 2500 fényév.
A fénykép 2024 szeptemberében készült. A fotók színeit az új keskenysávű duo szűrő adja. A hidrogén szűrő felel a piros színekért, míg az oxigén a kékért. A csillagok színe természetes RGB tartományban van. Az objektum elképesztően halvány. Összevetésül megmutatnám a karakterében nagyon hasonló Fátyol-köd egy 900 mp-es nyers kockáját, összevetve az Sh 2-94 egy 900 mp-es nyers kockájával. A látómező kissé eltér, mert a Fátyol 1380, míg az új kép 2100mm-en készült. De a fényességkülönbség beszédes. Emiatt a feldolgozás is nagyon komoly munka volt, hisz a végeredmény ragyogásához jóval több adatot kellett előbeányászni, mint a Fátyol esetében.