A Futó Emberként elhíresült ködkomplexum reflexiós ködök egészen nagyszerű csoportja az Orion-köd árnyékában. Igaz, hogy az M42 jóval ismertebb és valóban kissé elhomályosítja a közelében ragyogó NGC 1973, NGC 1975 és NGC 1977 katalógusszámot viselő ködösségeket, ám ezek önmaguk jogán is rendkívül érdekesek és minden figyelmet megérdemelnek. Hisz éppúgy az égbolt legragyogóbb, legfényesebb észlelhető objektumai közé tartoznak. Ahogy az írás alján jelzem, az időjárás nem volt asztrofotózásra alkalmas, ezért ez a kép inkább tesztkép, mint végleges, de sajnáltam volna elengedni.
Ahogy az Orion-köd, úgy a Futó Ember is az Orion molekuláris felhő része, ami nagyjából 1500 fényévre helyezkedik el a bolygónktól. Az Orion-köd az egyik legnagyobb ismert csillaggyár, csillagok és bolygórendszerek bölcsője. Olyan fényes, hogy még szabad szemmel is átható, így a legnépszerűbb téli objektum. Ugyanakkor a Futó Ember is pompás vidék, ez az objektumcsoport más oldalát mutatja ennek a régiónak: sokkal inkább a lilás-kékes szín dominál, ahogy a csillagközi por a fiatal, forró csillagok fényét megszűri, illetve visszaveri. Az egész terület ragyogásáért valószínűleg a forró fiatal c Orionis felel, amely 4,6 magnitudójú csillag, mintegy 3,8 ′-ra az a régió központjától.
Az NGC 1977-et William Herschel, a két kisebb reflexiós ködöt Heinrich Louis d’Arrest német csillagász jegyezte fel először. Herschel 1786-ban, d’Arrest 1862-ben, majd 1864-ben katalogizálta a felfedezett objektumokat. 1966-ban van den Bergh elkülönítette a reflexiós ködök körüli halványabb területet, melyet Sh2-279-ként jegyzett fel.
A Futó Ember-köd kedvelt fotós célpont. Az ember körvonala elsősorban fényképeken jelenik meg, vizuálisan érzékelni jóval nehezebb, bár maga a reflexiós köd már kisebb távcsövekben is kiválóan látható. Fentebb egy korábbi nagylátószögű Orion-fotómon színessel jelöltem a most készült képet.
Ahogy az M42, úgy ez az északabbra elhelyezkedő csoport is az Orion kardjánál található. Az Orion csillagkép az égi egyenlítőn fekszik, azaz a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Ősszel késő este kel, kora tavaszi esténként a nyugati égbolton ragyognak csillagai. Régi csillagtérképeken Íjász, Kaszás, vagy Nimród néven is említik. A fotózott objektum az Orion öve alatt, a kardjánál található.
Huh, de rossz telünk volt! Az esetek nagy többségében köd és felhő. A kevés tiszta éjszakát pedig brutális szélrohamok tarkították. Ez a kép is ilyen kellemetlen körülmények között készült el. Az hogy nem kellett teljesen eldobni, egyrészt a modern képfeldolgozási algoritmusoknak köszönhető, másrészt pedig az új kamerának, ami egészen kiválóan dolgozik. De így sem kompromisszummentes..
A QHY 268C az első 16 bites CMOS kamerám, ami ráadásul egészen modern háttérvilágítású szenzorral érkezett. A 26 megapixeles APS-C érzékelőt a Sony gyártotta. A paraméterei parádésak, érdemes megnézni az alábbi görbéket. Látható, hogy az elérhető 4 módból kiválóan kiválasztható minden fotós körnezethez a megfelelő. Van kifejezetten alacsony zajú, magas dinamikájú lehetőség, a kamera érzékenysége egészen kiemelkedő.
