A CTB1 szupernóva-maradvány életem eddigi legnehezebb és leghosszabb ideig készül csillagászati felvétele. Több, mint 50 órát exponált a kamerám az ég megfelelő részére nézve, októberben kezdve és novemberben végezve a munkával. A téma nagyon halvány, nem véletlen nem szerepel a hagyományosnak mondható csillagászati katalógusokban. Ellenben a formája igen érdekes és a maga módján látványos is: rendhagyó héjhasadás látható a robbanás gömbstruktúrájában. Feleségem a formája alapján Naspolya-ködnek nevezte el. 🙂
A CTB1 a Cassiopeia csillagképben található a Caph közelében, az NGC7788 és 7790 halmazok közvetlen szomszédságában.
A CTB1 egy nagyszerű, közeli szupernóva maradvány, hasonlóképp, mint például az általam már fotózott Fátyol-köd. Ugyanakkor annál jóval halványabb, nehezebben megörökíthető objektum. George Abell planetáris ködként katagolizálta a jól ismert gyűjteményében ám van den Bergh 1960-ban, majd végül Willis és Dickel 1971-ben végelgesen bizonyították, hogy egy nagyon halvány, a sugárzását félkör alakban kibocsátó szupernóva-maradványról van szó. Az új Ha asztrofotókon – így az enyémen is – már teljes kör formája kivehető. Érdekes az északkelet felé látható (a képen a jobb alsó sarok felé találod) szokatlan kitörési struktúra, amit “héjhasadásnak” neveznek, 30′-ra húzódik el ebben az irányban. Az optikai tartomány mellett rádió- és gammasugárzása is jól érzékelhető. Becsült távolsága 9800 fényév, átmérője közel 100 fényév, korát 10 000 év körül állapították meg. Tehát a fénye nem rég ért el ide hozzánk.
Érdekesség még, hogy a legfrisebb tanulmányok rádiofelvételein az objektum közelében elhelyezkedő pulzár mögött, a köd felé húzódó gázcsóva található. Ez alapján feltételezik, a pulzár valószínűleg ugyanabból a szupernóva-robbanásból származik, ami a maradványt is létrehozta. Mivel a szupernóva-robbanások nem tökéletesen szimmetrikusak, a pulzár valószínűleg olyan erős lökést kapott, amivel beelőzte a táguló gáz- és porhéjat.
Ahogy a bevezetőben említettem, soha nem készítettem még ennyire hosszú expozíciós idővel csillagászati felvételt. Mikor kiválasztottam ezt az objektumot, gondoltam, hogy nem adja majd könnyen magát. Első körben készítettem 7 x 8 perc RGB fotót, hogy a megfelelő csillagszíneket fel tudjam használni az Optolong L-eXtreme szűrővel készült felvételek mellé. Mikor annak a valóban nagy számú (148 x 15 perc) kockája elkészült, a köd megfelelően látszott már egy 10-12 órás utómunkát követően. Ugyanakkor elvesztek az űr mélységei, a halvány porködök az alsó harmadban és a kis reflexiós ködösségek is, amik itt-ott fellelhetőek. Ezért úgy döntöttem, akkor adjunk bele mindent, ne csak keskenysávú adat legyen a képen, így még készült 110 x 8 perc színhelyes fotó is. A kettő együtt adja a végeredményt.