Az esetek nagy többségében magam is látványos, színes ködösségeket, vagy lenyűgözően hömölygő galaxisokat szeretek fényképezni az ég alatt. De előfordul, hogy vonz egy egyszerűbb, letisztultabb témakör – a csillahalmazok köre. Ezen a kategórián belül számos lehetőség adódik, de igazán azok izgalmasak számomra, ahol valamiféle együttállás, legalább vizuális kapcsolat van a kompozícióban. Ez a nagyszerű fa forma ilyen.
A Messier 35 halmaz
Az M35 katalógusszámú, fényes nyílthalmaz több, mint 120 9 magnitúdónál fényesebb csillagot tartalmaz. Távolsága 2800 fényév, a teljes átmrője eléri a 24 fényévet. Nagyjából 10 millió éves. Tiszta égbolton, sötét környezetben nehezen, de észlelhető szabad szemmel, a legfényesebb csillagok pedig már binokulárban is szépen feloldhatók. Kis távcsőben, kis nagyítással csodálatos látvány. Csillagai meglehetősen egyenletesen oszlanak el. A felfedezését általában Philippe Loys de Cheseaux 1745-ös észleléséhez kötik. Charles Messier 1764-ben iktatta katalógusába.
Az NGC 2158 halmaz
Ez a halmaz kis nagyításon tejcseppként dereng halványan, délnyugatra a ragyogó Messier 35-től. Nagy nagyítással, megfelelő átmérő esetén néhány tucat csillagára bomlik. A halmaz egy igen tömör, csillagokkal gazdagon “feltöltött” objektum, gyönyörű kontrasztot alkot a laza szerkezetű és fényes M35-el. A zsúfoltsága miatt gömbhalmazra emlékeztethet. Számos 13 magnitúdójú, vagy annál halványabb csillag alkotja. A látszólagos fényesség- és méretkülönbség az M35-höz képest a távolságában keresendő: 16 500 fényévre fekszik a Földünktől. Emellett legalább 10x idősebb is, mint az északnyugati szomszéd, a sárga csillagok dominálják.
Ha a Polluxot és a Castort sikerült azonosítani (ami nagyon egyszerű), az Ikrek lábának megtalálása sem jelenthet gondot. Az M35 pont itt található, egészen közel a Tejathoz és a Propushoz.
Egy ilyen csillaghalmaz megörökítése nem nagy mágia, hiszen nincsenek nehezen előbújtatható halvány ködösségek, akár egészen rövid expókkal is elérhető megfelelő eredmény. Ennek ellenére én a hosszú, nyolc perces felvételeket választottam a kép elkészítéséhet (ebből pedig 3.3 órányit), hogy az egyébként nem túl fényes csillagok igazán ragyogjanak, illetve azért, hogy a halvány NGC 2158 megfelelően el tudjon válni az égi háttértől. Ezt követően sem az ég alatti munka, sem a feldolgozás nem rabolt el sok időt.