A képen látható apró ködösség a Fiastyúk egyik csillaga – a Merope – mellett bújik meg. A Fiastyúk az ókor óta ismert az emberiség előtt. Ugyan rendkívül alaposan fotózott objektum (lásd alábbi ismertető), ez a kis megbúvó ködösség épp ellenkezőleg: nagyon ritkán megörökített. Nem meglepő, hiszen annyira apró, hogy komoly műszerezettség és komoly feldolgozási ismeret kell a bemutatásához.
A halmaz a Bika csillagképben található. Rendkívül fényes, szabad szemmel is azonnal felfedezhető jellegzetes formája.
A nagy képet a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd uralja. Ragyogó fényessége, szálai lenyűgöző látványt nyújtanak. Merope-ködként ismerjük. A felületi fényessége 4 magnitúdó, 359 fényévre található a Naprendszerünktől. Átmérője eléri a 3 fényévet. Azonban ezen a képen nem ő a főszereplő, hanem az IC 349 katalógusszámú apróság, amit 1890 novemberében fedezett fel Edward Emerson Barnard amerikai csillagász, aki üstököshöz hasonlító ködösségként írta le. Sherburne Wesley Burnham sokkal érdekesebbnek tartotta, mint a Plejádokon vizuális és fényképészeti módszerekkel eddig felfedezett ködök bármelyike, illetve “az égbolt egyik legkülönlegesebb objektumának” nevezte. Burnham azt is feltételezte, hogy az IC 349 kapcsolatban áll a Plejádokkal. Azonban a későbbi vizsgálatok azt mutatják, hogy nem követi a Plejádok mozgását és irányát, ami arra utal, hogy az objektumok véletlenül találkoznak egymással. Az IC 349 valószínűleg a közeli Taurus molekulafelhő-komplexum része.
A Fiastyúk becslések szerint nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, nem sokkal kevesebb, mint 400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők. Egy egyszerű binokulárral a csoport sok-sok csillagra bomlik. A fényképfelvételeken pedig látszik, hogy a teljes csillagmező több mint 500 tagból áll, és körülbelül négy teleholdnyi területet foglal el az égbolton.
A feltűnő formája miatt a bibliai Jób könyvében (כִּימָה – Kimáh), Homérosz írásaiban és más ősi művekben is megjelenik ez a gyönyörű égi ékszercsoport. A különböző kultúrák mind-mind saját nevet adtak az objektumnak. A görögök Plejádokként ismerték, a japán kultúrában Subaruként jelenik meg (az autómárka emblémájában felismerhetjük a névadó objektumot), a maorik Matarikinek, a perzsák Sorayah néven illették (illetve egyes írásokban Parvinként utalnak rá, de az lehet csak az egyik csillaga). De külön nevet kapott az ausztráliai és észak-amerikai őslakosok, illetve a maják (Tzab-ek) és az aztékok (Tianquiztli) között is. A hindu mitológiában Krittika, a hat anyja a Skanda hadiistennek, akinek hat arca volt. Mi magyarok Fiastyúkként ismerjük. Más magyar nyelvterületen még Szitáslukként is ismert. A fő csillagai a görög mondakörből származnak: a mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok (szintén közeli csillaghalmaz) féltestvérei. A hét nővért Orion, a Vadász (ismert csillagkép) üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione – ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.
A fénykép 2022 novemberében készült. Nagyon-nagyon nehezen jött össze, az egész hónap merő köd volt, óránként sikerült összeaparni az expókat, amikor egy-egy rövid ideig tartó köd és felhőmentes időszak alakult ki az elszomorító időjárási helyzet közepette.
A fotó egyébként abból a saját eltolható tetős csillagviszgálóból készült, ami az oldalamhoz hasonlóan szintén a Fiastyúkról kapta a nevét – ahogy ez az ajtó mellett jobbra látható logóból is kikövetkeztethető. Persze ez a kép egy tiszta őszi napon emléke – tavalyról. Sajnos idén ilyet alig láttunk…
