Az NGC869 és 884 párosa a Perszeusz csillagkép híres objektuma, az őszi égbolton szabad szemmel is látható, gyönyörű csillagmező.
Az ikerhalmazt már az ókori csillagászok is rendre feljegyezték, először Hipparcos, a híres görög asztronómus katalogizáta, Kr.e 130-ban. Távcsőben egészen páratlan látványt nyújtanak kis nagyításon, de már egy egyszerű binokulárban is lenyűgöző élmény bolyongani ebben a nagyszerű csillagmezően. Mindkét halmaz fél fokon terül el. Az NGC 869 jóval tömörebb látványt nyújt, több mint 200 fehér és kékes-fehér tagjával. Az NGC 884 lazább szerkezetű, 175 csillagot foglal magába, ellenben a korát tekintve idősebb objektum. Az előbbi 3.2 millió, az utóbbi 5.6 millió éves. Távolságuk megközelítően 7000 fényév.
Az ikerhalmaz igen könnyen megtalálható, mivel szabad szemmel is észlelhető. A Cassiopeia W alakjától a Perseus irányában, a Tejút sávját követve eltéveszthetetlen jó ég alatt.
A november ugyanúgy nem okozott csalódást, mint a korábbi hónapok. Számos derült, tiszta éjszaka köszöntött ránk a hó elején. Ráadásul a jó átlátszóság (az első napokban, mielőtt a ködös időszak beköszöntött) remek nyugodtsággal is párosult időnként, ami kincs ezekben a napokban. Több komoly porjektet is elkezdtem ezért, az Ikerhalmaz nem volt köztük. Mindösszesen az egyik nagy munka befejeztekor még volt egy fél éjszaka szabad idő, amit nem akartam elvesztegetni. Ekkor lőttem rá 20 x 6 percet. Ebben az átfogásban kicsit szűk objektum, de nagyszerű volt arra, hogy ezt az időt is valódi képalkotással használjam fel.