A Kaptár már a régmúlt időkben is ismert volt, mint ködös objektum. Galileo Galilei távcsövével vizsgálva a következőket írta: ” a Praesepe nevű köd nemcsak egy csillag, hanem több, mint negyven kis csillag halmaza.
A kaptár a rák csillagkép közepében található, annak két központi csillaga, az Asellus Borealisszal és az Asellus Australisszal zár be egyenlő szárú háromszöget. Szabad szemmel is megtalálható: 1 fok átmérőjű, elmosódó fényfoltként láthatjuk tiszta égen.
Galilei fent idézett kommentje még ma is jó leírás a nagyon kis távcsőben látható képéről, de a halmaz területén háromszázötven, 17 magnitúdósnál fényesebb csuillag ismert. Köztük van, ami nem az M44 tagja, az S Cancri egy Algol-típusú változó, aminek fényessége 9 és 10 magnitúdó között változik, 9,48 napos periódussal. Az M44 megközelítőleg 500 fényév távolságra található, így az egyik legközelebbi nyílthalmaz. A fotón látható központi tartomány kb. 13-15 fényév átmérőjű, de a legtávolabbi tagok 40 fényévre növelik a halmaz teljes kiterjedését. A halmaztagok együtt mozognak az űrben, 0,037 ívperces évenkénti sajátmozgással, miközben 33 km/s távolodó sebességgel távolodnak tőlünk. A Preasepe latin szó, jászolt jelent. Ezzel a témával összehangban a halmaz szélén levő két csillagnak a latin neve: Északi Szamár és Déli Szamár. Ezeket a csillagtérképen alább megtalálhatjuk. A fotón számos apró galaxis is látható. Ezekből a legfényesebbek: NGC 2547, 2624, 2625 2637, 2643 és az IC 2388.
A fénykép Balatonalmádiban készült, az első tiszta márciusi éjszakák gyümölcse. Az idei tél olyan kevés tiszta éggel örvendeztetett meg, mikor nem volt szélroham. Most kicsit csendesebb volt az idő, ugyanakkor a nyugodtság most sem volt jó. Így az a két nap, ami a hamarosan már érkező Hold előtt adatott, egy halványabb ködösségre nem lett volna elegendő. Ám egy ragyogó nyílthalmaz értelemszerűen kevésbé érzékeny ezekre a körülményekre, főleg, hogy kistávcsöves fotózással örökíthető meg. Ezért választottam a témát. Az újonnan épített 150/600 képalkotása most is lenyűgözött.