A kiváló ár-érték arányú szűrőket gyártó Optolong vállalat időnként felkér, hogy az új modelljeikkel készítsek fotókat. Még tavaly vetették fel, az új zászlóshajó, az L-Para kipróbálására lenne -e kedvem. Örömmel mondtam igent, érdekel, mit mutat ég alatt ez a szűrő. Ugyan nem volt kérés, hogy készítsek valami cikket a témában, de így év végén volt rá szabad kapacitásom és kedvem, az alábbiakban ezt olvashatjátok. Két képet is készítettem. A képek feldolgozásánál szándékosan eltérő megoldásokat választottam, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Egy összehasonlítást is találtok a teljes családot nézve a cikk végén (L-Para, L-eNhanche, L-eXtreme, L-Ultimate szűrők).
A nagyszerű Rozetta-köd egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. Az NGC 2244 is ismert forró, fiatal csillagokból álló csoportot, a Rozetta-halmazt öleli körbe. A köd fényesebb részei külön számozást kaptak a jól ismert NGC katalógusban. Magát a nyílthalmazt először John Flamsteed észlelte 1960-ban, majd később William Herschel is ráakadt. Bár magát a ködösséget ő nem jegyezte fel, a fiai később azonosították a különböző részeit.
- NGC 2237: általában az egész területet értik alatta. A katalógusban „rendkívül fényes, hatalmas, diffúz” jellemzőkkel bír”.
- NGC 2238: a ködösség része, Mark és Swift azonosította. A katalógus szerint „kis méretű, halvány csillag körüli ködösség”.
- NGC 2239: a ködösség része, William Herschel fedezte fel. „nagy, ritka és fényes halmaz”.
- NGC 2244: az ismert nyílthalmaz a ködösség közepén. John Flamsteed azonosította 1690-ben.
- NGC 2246: a ködösség része, Swift fedezte fel. „Halvány, nagy kiterjedésű, rendkívül nehezen észlelhető szabálytalan körforma”.
A teljes objektum hatalmas por és gázfelhő: kiterjedése több, mint 1 fok, nagyjából a telehold méretének ötszörösét fedi le az égbolton. 4.8 magnitúdó, a legismertebb közpéső csillaghalmaza már binokulárral is észlelhető. A teljes ködösség becslések szerint 10 000 naptömegű. A Rosette nagyjából 6200 fényévre található a Napunktól, közel a hatalmas kiterjedésű Monoceros molekulafelhőhöz. Átmérője megközelítőleg 130 fényév, a középső területe 30 fényév kiterjedésű. Az itt elhelyezkedő NGC 2244 O típusú csillagainak ultraviola sugárzása lép kölcsönhatásba a ködösséggel, ennek köszönhető a fényessége. A csillagok a környező házt nagyjából 6 millió K hőmérsékletre forrósítják fel, erős röntgensugárzsást kiváltva ezzel. Az erős aktivitás következtében a halmazból „fújó” csillagközi szél alakította ki az alakzat központi üregét, nyomást gyakorolva az intersztelláris porfelhőkre, összesűrítve azokat.
A köd ezen részén áthúzódó markáns porfelhő könnyen ad lehetőséget a képzettársításra. A formák állatalakokat rajzolnak ki, innen a kép címe is. Így találhatunk a porfelhőben kecsesen szökellő gepárdot (1), szamarat (2), vizslát (3), délceg paripát (4), lámákat (amiknek egy része fel sem fért a képre (5), kis kacsát (6) és koi halat is (7). Ha valaki talál még valamit, szóljon! 🙂
A Rozetta-köd a Monoceros csillagkép lakója, bár a jóval látványosabb Orion-ködtől indulva talán még könnyebben megtalálható. Az egyszarvú fejénél keressétek, az ε Monocerotis kettőscsillag közelében.
A fotó (helyesebben fotók, mert az alábbi leírás a következő képre is igaz) 2024 utolsó napjaiban készült. Szenteste kiderült az ég, de orkán erősségű szél fújt a Balaton környékén (az országban itt volt a legerősebb a szél ekkoriban). Ugyan megpróbáltam fényképezni, de a képek minősége nem érte el a megfelelő szintet. Ezért később, 26-tól 29-ig tudtam megfelelő felvételeket készíteni, mikorra a légkör már nyugodtabb volt.
A kép készítésének apropója a már bevezetőben említett új Optolong modell. Az L-Para egy vadonatúj kettős keskeny sávú 10 nm-es fényszennyező szűrő. Egészen pontosan duo szűrőről beszélünk, azaz a 10 nm az OIII (500,7 nm) és a H-Alpha (656,3 nm) esetében értendő.
Fényszennyezés szűrőként hirdetik, mivel hatékonyan kiszűri a higanylámpát, a nátriumlámpát és a LED-es fényszennyezési vonalakat. Ugyanakkor ennél azért jóval több: valódi szélesebb áteresztésű keskenysávú modell. Kiváló kontraszttal és anti-halo tulajdonságokkal rendelkezik (ez fontos az előd modell hiányosságait figyelembevéve) így részletes és élénk fotók készíthetők. A gyártó szerint az L-Para normál optikai rendszerekhez és gyors optikai rendszerekhez, például RASA és Hyperstar rendszerekhez egyaránt alkalmas. Még akkor is, ha a fény ferde szögben esik, magas átviteli sebességet tud fenntartani, hogy tiszta és pontos fényképezési élményt nyújtson. Ezt nem tudtam tesztelni, lévén az én rendszerem f/4.5. De az álláspontot tolmácsolni tudom, illetve mutatom az ehhez tartozó ábrákat:
A szűrőt bemutató írás második objektumaként szintén egy ködösséget választottam ki. Praktikus oka is volt: a csillagvizsgálómból a Rozetta-köd viszonylag későn észlelhető kényelmesen, mert keletre a Balaton feletti fények azért be tudnak zavarni. Ezért előtte kellett választanom minden éjszakára egy a napnyugtát követően a zeniten már túlfordult objektumot. Mivel a Varázslót még nem fotóztam, úgy döntöttem, ő lesz a második.
Az NGC 7380 egy fényes, szabálytalan, kis koncentrált halmaz, amely 45 halványabb csillagból áll, és a csoport 8,5-9 magnitúdójú tagjai által alkotott kiemelkedő „V” alakú halmaz körül helyezkedik el. A mintegy 110 fényév kiterjedésű varázsló-forma ködbe ágyazódik. Az NGC 7380 csillagai ebből a csillagkeletkezési régióból az elmúlt mintegy 5 millió évben keletkeztek, így viszonylag fiatal csillaghalmazról van szó. A legfényesebb csillag a V délnyugati szélén található, a kettőscsillag OStruve 480 (8,0,9,0; 30,9”; 117°) pedig a nyugati szélén. A halmazt fényes csillagokban gazdag Tejútrendszer veszi körül. A halmazba nagyon halvány ködfoltok ágyazódnak, a legnyilvánvalóbbak a V-től keletre helyezkednek el.
A Varázsló-köd a Cepheus csillagkép objektuma. A δ Cephei (a cefeida típusú változócsillagok legismertebb képviselője) közelében található.
Megosztom a két elkészült fotóhoz tartozó 1-1 kockát letöltésre, megvizsgálásra.
Light_rosette_600.0s_Bin1_20241229-190604.fit, dark és flat nélkül, 600 másodperc, -20 fok, gain 101, offset 50
Light_wizard_600.0s_Bin1_20241229-011025.fit, dark és flat nélkül, 600 másodperc, -20 fok, gain 101, offset 50
Az alábbi három képen a szűrő színegyensúlyát mutatom meg. Az első képen láthatjátok az összegzett nyersek kezeletlen állapotát. Ennek kicsit erősített verziója csillagmező nélkül látható a második képen, majd a hamisszínes kiemelést követhetitek a harmadik fotón. Mindhárom kép esetén meg tudjátok nézni, mik a jellemző arányok, mi a termék színeket érintő karakterisztikája.
Az alábbi összevetés Balatonalmádiban készült, az következő felszereléssel: a fotonokat a saját építésű 400/1820-as Newton távcső gyűjtötte egy Paracorr Type-2 kómakorrektoron keresztül az ASI 2600MC Pro kamera érzékelőjébe. A távcső a jól bevált Fornax 150-es mechanikán foglalt helyet.
Ebben a szegmensben azok számára mutatnék nyers képeket, akik érdeklőndek, hogy szerepel az új L-Para szűrő a L család többi tagjával összevetve. A képek azonos körülmények között készültek, ugyan kicsit szeles időben, ezért a részletek kicsit hullámzóak képkocka és képkocka között.
Az alábbi animációban jól követhető, hogy az azonos időben készült 5-5 perces expozíciók esetén a sima UV/IR szűrős képhez képest mennyivel több részlet jön elő az L-Para szűrő segítségével a Fátyol-ködből.
Az család összes tagjával készült képek egyenként 300 másodperces felvételek. Az alábbi kis képekre kattintva tölthetőek le a FIT fájlok.
Camera UV/IR
Optolong L-Para
Optolong L-eNhance
Optolong L-eXtreme
Optolong L-Ultimate
A következőkben érdemes megnézni konkrétan a halo effekt kérdést. A bal oldalon az L-Para, a jobb oldalon pedig az elődnek mondható L-eNhance csillag képe látható. Az új szűrő valóban mutat előrelépést a korábbihoz képest. Ha elsőre nem is tűnik hatalmasnak, az, hogy a halo éles vonala megszűnt, a ködöknél (ahol ennél jóval jobban kigörbézve ez nagyon csúnya tudott lenni) ez fontos fejlődés. A többi szűrőhöz képest már nem látható ilyen komoly eltérés (az L-Ultimate ugyanilyen jó pl), de az L-Para amúgy is az L-eNhance modell helyére illik a teljes családot tekintve.
A fenti felvételek 2025.01.03-án készültek, azaz a Hold elhanyagolható, 11%-os dagadó sarlóként volt jelen az égen, mindössze 20°magasságban. Ugyanakkor szerettem volna, ha a szűrők nem kapnak nagyon könnyű helyzetet, így egy már alacsonyan járó objektumnál hasonlítom össze őket. Emellett a Balatonalmádiból elérhető Bortle 4 viszonyokat szerettem volna ráereszteni a szűrőkre, így a csillagvizsgáló oldalsó fénytakaró vásznait leengedtem.
