A múltkor az új L-eXtreme szűrővel készült Fátyol-köd részlet után még volt megfelelő mennyiségű tiszta éjszaka, ezért nem csavartam ki a szűrőt a helyéből, hanem ugyanezzel a technikával lefotóztam a Buborék-köd és a Messier 52 csillaghalmaz párosát. Ennek köszönhetően az emissziós ködösségek jóval plasztikusabban látszanak, mint az életem első APOD fotóján 2012-ből. Ugyanakkor az OIII régiók is láthatóvá váltak a képen, így a Buborék is más arcát mutatja, mint a hagyományos RGB fotón. 2 paneles panorámakép.
Ezt a nagyszerű párost a Cassiopeia és a Cepheus között találtjuk, a “W” forma jobb szélső csillagától indulva nagyjából fél úton a Cepheus irányában. A csillagtérképen megjelöltem a helyét, nem nehéz ráakadni:
A Buborék-köd 12 magnitúdós planetáris köd. Azaz az életciklusa utolsó szakaszában található csillag nagyon szabályos formában levetett gázköpenyét láthatjuk a fotón: a nyolc naptömegnél nehezebb csillagok élete jellemzően látványos szupernóva-robbanásként ér véget, de a Naphoz hasonló, kis- és közepes tömegű csillagokból planetáris ködök alakulnak ki.
A fotón szereplő objektumot Frederich Willhelm Herschel 1787-ben fedezte fel. Távolsága meghaladja a 11 ezer fényévet, teljes átmérője pedig a 10 fényévet. A forró, fiatal és masszív központi csillaga által gerjesztett sztelláris szél alkotja ezt az izgalmas formát, aminek szerkezete a környező molekulafelhő sűrűbb anyagával szemben formálódott ki.
A közelében levő Messier 52 nyílthalmaz pedig 7 magnitúdó fényességű, 12 ívperc átmérőjű csoportosulás. Meglehetősen gazdag szerkezetű, nagyjából kétszáz, 15 magnitúdósnál fényesebb tagja van. A szélén látható 8.2 magnitúdós, feltűnően sárgás csillag valóban nem tartozik a halmazhoz. Modern becslések szerint az M52 távolsága 7 000 fényév tőlünk. Távcsőben észlelve gyönyörű látvány.
2021 szeptemberében anticiklon által vezérelt időjárás határozta meg az napjainkat a Kárpát-medence felett. Ez egészen tiszta, jó nyugodtságú éjszakákat eredményezett, még a szél sem fújt. A 27 órán át exponált fotó a nagyobbik távcsövemmel készült, a 30cm-es tükörrel rendelkező Newton (az csillagda alábbi fotón innen nézve a bal oldali) ugyanakkor a nagy felbontás érdekében a témához képest túl szűk látómezővel rendelkezik: ezért lett két paneles mozaik kép a végeredmény. A bevezetőben említett szűrős fotózás miatt első körben külön történt a szűrős, majd ezt követően a hagyományos RGB sorozatok elkészítése. Az utolsó fázis ezek egyesítése volt. Így a fotó közel (de nem teljesen) színhelyes. Összhatásában a valós fehéregyensúly színvilágát idézi, ettől picit el-eltér, ugyanakkor az emissziós ködök sugárzása jóval mélyebben, plasztikusabban, kontrasztosabban érzékelhető.
Update 2021.10.03: a kapott megfigyelések alapján a csillagmező színegyensúlyát korrigáltam. Egy RGB sorozat csillagmező színét húztam át a korábbi kész képre, így a csillagok színében észlelhető korábbi disszonancia eltűnt.
A Facebookon Váradi Nagy Pál – korábbi asztroexpedíciós társam – utalt rá kommentjében milyen szakaszt ölel át ez a két kép. Ezen felindulva megpróbáltam előkeresni a 2011-es balatoni nyaralásunk emlékeit. Fotót nem találtam, de egy szép családi videót igen, abból kivágtam ezt az alábbi kockát. Ekkor készült a régi bubi fotó. Tami még kislány volt, Tündi Barnabással várandós és az első nagyon szép balatoni nyarunkat töltöttük – előtte nem jártunk a tónál így együtt. Tulajdonképpen akkor dőlt el bennünk, hogy itt szeretnénk egyszer élni. 10 év alatt mennyit fejlődött az életünk… A régi kis GSO távcső már a múlté, ahogy a Canon 1100D is (milyen izgatott voltam akkor életem első APOD-jával) a Balatonon sem nyaralunk már többé. Hisz itt élünk már. A gyerekek nagyok, a lányom hamarosan 18 és munkába áll. De a távcsövek is nőttek. Hálás vagyok az életünkért. És ebben a távcsövek a legkevésbé fontosak..
