A jól ismert IC 1805 ködösség új arcát mutatja meg nekünk az idehaza még ritkán fotózott HST színpaletta segítségével. A köd otthonul szolgáló Cassiopeia a jellegzetes W alakja miatt jól ismert égi alakzat, még a csillagászatot közelebbről nem ismerők előtt is. Az északi félgömb egyik legnépszerűbb cirkumpoláris csillagképe számos gyönyörű mélyég-objektumot rejt, ám ezek közül is kiemelkedik a rendkívül jellegzetes alakú, szív formájú ködösség. Az IC 1805 megközelítőleg 7500 fényévre található a Napunktól, a Perseus-karban helyezkedik el. A Szív közepét a laza szerkezetű Melotte 15 halmaz uralja. A szív csúcsában található igen fényes csomó, külön katalógusszámot visel: NGC 896-ként ismerjük, fényessége miatt jóval korábban felfedezték, mint a teljes alakzatot. A nagy átfogásnak és a kiváló felbontásnak köszönhetően egy érdekes, az objektumtól független szereplő is felfedezhető a képen. Az érdekes ovális formát mutató, apró WeBo 1 planetáris köd jól kivehető a szív alakzat felett.
A felvétel 2015 novemberében készült, a piliscsévi kertemből. Viszonylag jó nyugodtság és közepes átlátszóság adatott. Mivel az első képem volt az új felszereléssel, elég sok ügyetlenkedés tarkította a munkát. De hozzá fogok szokni… 🙂
Az objektumot jó szögből komponálva (az ember agyát becsapja a két “pitvar” eltérő mérete) kifejezetten térbeli, háromdimenziós hatást kapunk. Ehhez sokban hozzájárul az itthoni asztrofotósok között még ritkábban használt HST színpaletta elképesztő kontrasztja. Ennek a megoldásnak a legfontosabb alkotóelemei a keskenysávú fotografikus szűrők. A H-alfa, OIII és SII szűrőkkel külön-külön örökíthető meg a hidrogén, az oxigén és a kén ionizációs sugárzása. A szűrők egy monokróm CCD kamera előtt helyezkednek el, így a három szűrővel három külön mono sorozat készül. Az így létrejött három összegzett kép végül színes képpé állítható össze. Az SII sorozat a vörös, a H-alfa a zöld, majd az OIII sorozat a kék csatornára kerül. A kép részleteiért pedig a H-alfa csatorna felel önmagában. Ha az olvasónak ismerősnek tűnik a színvilág, ne lepődjön meg. A NASA által az űrbe küldött, rendkívül népszerű Hubble Space Telescope szakemberei nagyon nagy százalékban ezzel a megoldással készítik el és publikálják a képeiket. Maga a megoldás is innen kapta a nevét: HST színpalettás feldolgozás. A keskenysávú fényképezésnek köszönhetően a fényszennyezés hatása nem volt érzékelhető már a nyers kockákon sem. A több mint 12 óra felvétel 23 x 20 perc H-alfa, 7 x 20 perc OIII és 7 x 20 perc SII sorozatokból adódott össze.