Messier 39 nyílthalmaz

Ez a ragyogó nyílthalmaz látványos egyenlőszárú háromszöget rajzol ki a mögötte halványan (a képernyő jobb sarkában már erősen) rejtőző csillagközi por előtt. Minden csúcsában egy fényes csillag va és nagyjából 25, 10.5 magnitúdósnál fényesebb csillag körvonalazza.

A címadó objektumról

Az M39 igen nagy kiterjedésű, ám kifejezetten laza szerkezetű halmaz, 30 db 7-10 magnitúdós csillagokkal. Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd 1764. október 24-én katalogizálta. Az egyik legközöelebb található nyílthalmaz, a Földünktől mért távolsága 800-900 fényév körüli. A szemlélőnek feltűnhet, hogy a halmaz minden csillaga kék. Sem sárga, sem vörös óriásokat nem találunk, csak a háttérben, ami meglehetősen ritkaság! Egy csillaghalmaz életében, ha az egyik csillaga lassan kifogy a kozmikus üzemanyagból, mindenképp más színben kell mutatkozzon, ahogy majd minden halmazban látjuk is. De itt nincs ilyen. A halmaz közeledik hozzánk, másodpercenként 28 km-el haladnak a tagjai a Földünk felé.

A nyílthalmazokról

A nyílthalmaz csillagok olyan csoportja, amely egy közös csillagközi gázfelhőből alakult ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással. Többnyire csillagközi gáz- és porfelhők környezetében találhatóak. Néhányuk körül látványosabb a felhő mint az azt megvilágító, gerjesztő csillaghalmaz, mások esetében (például a Plejádok) viszont már csak a maradványai láthatóak. A Tejútrendszerben mintegy 1000 nyílthalmaz ismert, de a teljes szám ennek a tízszerese lehet.

Hol találjuk?

A csoport közel 10°-kal keletre és kissé északra van a Cygnusban található Denebtől. Szögátmérője 30 ívperc.

A készítés körülményei

A felvétel meglehetősen az NGC 6914 levezetéseként készült, az utolsó éjszaka, mikor maradt a Hold lenyugvása után némi észlelő idő. Szép tiszta volt az éjjel. Annak ellenére, hogy a nyílthalmazokat nem szokták az asztrofotósok túl mélyen kifotózni, ennek az objektumnakk most “adtam” távcsőitőd. A QHY kamera amúgy is érzékeny, a szűrőtlen 8 perces expók komoly határmagnitútód biztosítottak. Ennek köszönhető, hogy a háttérben látható PGC 86597 és PGC 167495 galaxisok jól látszanak.

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • M39
  • Dátum
  • 2020.08.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 4 óra
  • 29 x 480

A felszerelés

  • Távcső
  • 300/1200 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • QHY 247C
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Szűrő
  • Optolong UV/IR
  • Vezetés
  • QHY5L-II