A képen látható csillaghalmaz az ókor óta ismert az emberiség előtt. Szabad szemmel is észlelhető feltűnő formája miatt a bibliai Jób könyvében (כִּימָה – Kimáh), Homérosz írásaiban és más ősi művekben is megjelenik ez a gyönyörű égi ékszercsoport. A különböző kultúrák mind-mind saját nevet adtak az objektumnak. A görögök Plejádokként ismerték, a japán kultúrában Subaruként jelenik meg (az autómárka emblémájában felismerhetjük a névadó objektumot), a maorik Matarikinek, a perzsák Sorayah néven illették (illetve egyes írásokban Parvinként utalnak rá, de az lehet csak az egyik csillaga). De külön nevet kapott az ausztráliai és észak-amerikai őslakosok, illetve a maják (Tzab-ek) és az aztékok (Tianquiztli) között is. A hindu mitológiában Krittika, a hat anyja a Skanda hadiistennek, akinek hat arca volt. Mi magyarok Fiastyúkként ismerjük. Más magyar nyelvterületen még Szitáslukként is ismert. A fő csillagai a görög mondakörből származnak: a mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok (szintén közeli csillaghalmaz) féltestvérei. A hét nővért Orion, a Vadász (ismert csillagkép) üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione – ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai. Készült nagyfelbontású kép is a Merope régióról. Érdemes megnézni, kattints ide hozzá.
A halmaz a Bika csillagképben található. Rendkívül fényes, szabad szemmel is azonnal felfedezhető jellegzetes formája.
A Fiastyúk becslések szerint nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, nem sokkal kevesebb, mint 400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők. Egy egyszerű binokulárral a csoport sok-sok csillagra bomlik. A fényképfelvételeken pedig látszik, hogy a teljes csillagmező több mint 500 tagból áll, és körülbelül négy teleholdnyi területet foglal el az égbolton.
A telehold és a Fiastyúk szabad szemmel látható mérete
A képen látható apró ködösség a Fiastyúk egyik csillaga – a Merope – mellett bújik meg. Míg az M45 rendkívül alaposan fotózott objektum, ez a kis megbúvó ködösség épp ellenkezőleg: nagyon ritkán megörökített. Nem meglepő, hiszen annyira apró, hogy komoly műszerezettség és komoly feldolgozási ismeret kell a bemutatásához.
A nagy képet a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd uralja. Ragyogó fényessége, szálai lenyűgöző látványt nyújtanak. Merope-ködként ismerjük. A felületi fényessége 4 magnitúdó, 359 fényévre található a Naprendszerünktől. Átmérője eléri a 3 fényévet. Azonban ezen a képen nem ő a főszereplő, hanem az IC 349 katalógusszámú apróság, amit 1890 novemberében fedezett fel Edward Emerson Barnard amerikai csillagász, aki üstököshöz hasonlító ködösségként írta le. Sherburne Wesley Burnham sokkal érdekesebbnek tartotta, mint a Plejádokon vizuális és fényképészeti módszerekkel eddig felfedezett ködök bármelyike, illetve “az égbolt egyik legkülönlegesebb objektumának” nevezte. Burnham azt is feltételezte, hogy az IC 349 kapcsolatban áll a Plejádokkal. Azonban a későbbi vizsgálatok azt mutatják, hogy nem követi a Plejádok mozgását és irányát, ami arra utal, hogy az objektumok véletlenül találkoznak egymással. Az IC 349 valószínűleg a közeli Taurus molekulafelhő-komplexum része.
A kép 2022 novemberében készült, 206/1620-as lencsés távcsővel, Explore Scientific 26MP kamerával, Fornax 150 mechanikán. Külön is szerepel az oldalon, de olyan szorosan kötődik a Plejádokhoz, hogy ide is beillesztettem.
A fő fénykép (a nagylátószögű kép a Plejádokról) 2021 októberében készült. Az újonnan megépített 150/600-as távcső első munkájának terveztem, hisz a hozzám legközelebb álló objektumról van szó. Ugyanakkor tudtam, hogy a rendívül fényes csillagmező minden építési hibát ki fog mutatni. Így is lett: az első szériát nem is tudtam felhasználni, mivel a segédtükörtartó póklábai olyan diffrakciós tüskéket csináltak, amit össze-vissza szemetelték a képet. Hosszú munka után, illetve új segédtükörtartó beszerzésével (Stabi) végül a második széria már közel jó eredményt hozott. Itt is szükséges még némi finomhangolás – a diffrakciós tüskék kifelé kissé szétnyílnak – amit meg fogok tenni. De a kép ettől még ennyi kompromisszummal publikálható.
A fotó egyébként abból a saját csillagdából készült, ami az oldalamhoz hasonlóan szintén a Fiastyúkról kapta a nevét – ahogy ez az ajtó mellett jobbra látható logóból is kikövetkeztethető.
