legnagyobb felbontás / képernyőre méretezés

Fiastyúk és csibéi

A képen látható csillaghalmaz az ókor óta ismert az emberiség előtt. Szabad szemmel is észlelhető feltűnő formája miatt a bibliai Jób könyvében (כִּימָה – Kimáh), Homérosz írásaiban és más ősi művekben is megjelenik ez a gyönyörű égi ékszercsoport. A különböző kultúrák mind-mind saját nevet adtak az objektumnak. A görögök Plejádokként ismerték, a japán kultúrában Subaruként jelenik meg (az autómárka emblémájában felismerhetjük a névadó objektumot), a maorik Matarikinek, a perzsák Sorayah néven illették (illetve egyes írásokban Parvinként utalnak rá, de az lehet csak az egyik csillaga). De külön nevet kapott az ausztráliai és észak-amerikai őslakosok, illetve a maják (Tzab-ek) és az aztékok (Tianquiztli) között is. A hindu mitológiában Krittika, a hat anyja a Skanda hadiistennek, akinek hat arca volt. Mi magyarok Fiastyúkként ismerjük. Más magyar nyelvterületen még Szitáslukként is ismert. A fő csillagai a görög mondakörből származnak: a mitológia az M45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok (szintén közeli csillaghalmaz) féltestvérei. A hét nővért Orion, a Vadász (ismert csillagkép) üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione – ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.

Hol találjuk?

A halmaz a Bika csillagképben található. Rendkívül fényes, szabad szemmel is azonnal felfedezhető jellegzetes formája.

Az objektumról

A Fiastyúk becslések szerint nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, nem sokkal kevesebb, mint 400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők. Egy egyszerű binokulárral a csoport sok-sok csillagra bomlik. A fényképfelvételeken pedig látszik, hogy a teljes csillagmező több mint 500 tagból áll, és körülbelül négy teleholdnyi területet foglal el az égbolton.

Plejádok - Hold méretarány

 A telehold és a Fiastyúk szabad szemmel látható mérete

“Becslések szerint a csillagászok több fényképet készítettek a Plejádokról, mint a csillagvilág bármely másik objektumáról.” – Struve, 1951

Valóban így van: ha megnézzük az idehaza készült őszi és téli fényképeket, a Plejádok majdnem minden galériában erős többséget alkot. Gyönyörű képződmény, a ragyogó csillagcsoport és a körülötte derengő seprűs szerkezetű köd nagyon sok fotós fantáziáját mozgatja meg. Persze nem csak a fotósok kedvelt célpontja. A vizuálisan észlelők is könnyen gyönyörködhetnek az objektumban, hisz már binokulárban is gyönyörűen mutat. Kis felületi fényessége miatt a ködösség azonban nehezen észlelhető. Legkönnyebben megpillantható része talán a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd. Bátorító hír, hogy felfedezője, Ernst Wilhelm Leberecht Tempel 1859-ben 10 cm-es refraktorral észlelte. Igaz, azonosításához a korabeli feljegyzések szerint is inkább tiszta ég és megfigyelési rutin szükséges, mint nagy távcső. Ezen a fotón a köd tágabb átfogásban látható, így felsejlenek a központi fényes régiót körülölelő egyéb ködösségek is. Bár a legtöbb esetben a halmazokat az a gázfelhő veszi körül, amelynek anyagából a csillagok létrejöttek, a Plejádok esetében nem ez a helyzet. Ennél az objektumcsoportnál a csillagcsoport egyszerűen csak keresztülhalad a csillagközi gáz- és porfellegeken. Miután a halmaz eltávolodik a felhőtől, megszűnik interakcióba lépni vele – miközben a Plejádok folytatja útját az űr sötétjében a felhő számunkra ismét láthatatlan lesz. A Fiastyúk látható mozgása ugyanakkor nagyon lassú – évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi -, azt tudjuk, hogy a csoporthoz tartozó csillagok mind egy irányba sodródnak: tőlünk nézve az Orion csillagkép északi része felé. Haladásukban egyben távolodnak a Napunktól, ezért lehet, hogy mozgásuk látszólagos iránya összetartó.

A fénykép készítéséről

A fénykép 2021 októberében készült. Az újonnan megépített 150/600-as távcső első munkájának terveztem, hisz a hozzám legközelebb álló objektumról van szó. Ugyanakkor tudtam, hogy a rendívül fényes csillagmező minden építési hibát ki fog mutatni. Így is lett: az első szériát nem is tudtam felhasználni, mivel a segédtükörtartó póklábai olyan diffrakciós tüskéket csináltak, amit össze-vissza szemetelték a képet. Hosszú munka után, illetve új segédtükörtartó beszerzésével (Stabi) végül a második széria már közel jó eredményt hozott. Itt is szükséges még némi finomhangolás – a diffrakciós tüskék kifelé kissé szétnyílnak – amit meg fogok tenni. De a kép ettől még ennyi kompromisszummal publikálható.

A fotó egyébként abból a saját csillagdából készült, ami az oldalamhoz hasonlóan szintén a Fiastyúkról kapta a nevét – ahogy ez az ajtó mellett jobbra látható logóból is kikövetkeztethető. 🙂

A felvétel adatai

  • Objektumok
  • Messier 45
  • Dátum
  • 2021.10.
  • Helyszín
  • Balatonalmádi
  • Expozíciós idő
  • 9 óra
  • 93 x 360

A felszerelés

  • Távcső
  • 150/600 Newton távcső
  • Mechanika
  • Fornax 52
  • Kamera
  • QHY 268C
  • Korrektor
  • TeleVue Paracorr Type-II
  • Szűrők
  • Optolong UV/IR
  • Vezetés
  • QHY5L-II