Az Írisz-köd
Tágra nyílt kék ablak a csillagközi porfelhőkben.
IC 349: a Merope rejtőzködő köde
IC 349 és NGC 1435: a Fiastyúk halmaz Merope csillaga mellett megbújó apró ködösség. A nagy képet a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd uralja. A főszereplő azonban IC 349 katalógusszámú apróság.
Kaptár-halmaz
500 fényévre található, ragyogó égi méhkas: Messier 44-es (M44) katalógusszámú nyílthalmaza. A Kaptár-halmazról Galilei is ír: “a Praesepe nevű köd nemcsak egy csillag, hanem több, mint negyven kis csillag halmaza.”
Explore Scientific 4K Astrocamera teszt
Explore Scientific 4K Deep Sky kamera tesztképek: Hold, Jupiter, Szaturnusz (ezekre való igazán) és… mélyég fotók. Nyilván a valódi mélyég kamerákkal nem veheti fel a versenyt, de egyáltalán nem kell lebecsülni.
Naspolya-köd
A CTB1 szupernóva-maradvány életem eddigi legnehezebb és leghosszabb ideig készül csillagászati felvétele. Több, mint 50 órát exponált a kamerám az ég megfelelő részére nézve, mire végeztem a munkával.
Ékszercsoportok az őszi égbolton
A Perszeusz- ikerhalmaz (NGC 884 és NGC 869) és a Vállfa-halmaz (Collinder 399) több szempontból is merőben eltérő, de mégis egyben nagyon szépen mutató objektum.
A Fiastyúk
A Fiastyúk nagyjából 115 millió éves nyílthalmaz, ~400 fényévre található Napunktól. Katalógusszáma a Messier féle besorolásban M45. Szabad szemmel általában 7-10 csillagot tudnak külön azonosítani a jó szemű megfigyelők.
Buborék-köd és M52 halmaz
NGC 7635 és M52 panoráma: a Buborék-köd 12 magnitúdós planetáris köd. Azaz az életciklusa utolsó szakaszában található csillag nagyon szabályos formában levetett gázköpenyét láthatjuk a fotón. A közelében levő Messier 52 nyílthalmaz pedig 12 ívperc átmérőjű csoportosulás.
Háromszög a porban
Az Messier 39 (M39) igen nagy kiterjedésű, ám kifejezetten laza szerkezetű halmaz, 30 db 7-10 magnitúdós csillagokkal. Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd 1764. október 24-én katalogizálta.
Csillagfa
Az M35 és a jóval távolabbi NGC 2158 közös portréja. Az M35 teljes átmrője eléri a 24 fényévet. A közelében levő NGC 2158 tejcseppként dereng halványan, délnyugatra a ragyogó Messier 35-től.
Tejút – bolygókkal
A 2016-os namíbiai expedíció első képe a saját galaxisunk központjáról: a Tejút, két bolygó látogatóval. A képen megszámlálhatatlan mélyég objektum azonosítható, aminek egy részét meg is tettem a cikkben.
A Lélek-köd
Az IC1848 egy csillaghalmaz, ami a fejekben már teljesen egybeforrt a Cassiopeia hatalmas kiterjedésű emissziós ködössége, az LBN 667, illetve Sharpless 2-199 katalógusszámokon nyilvántartott Lélek-köd nevével. Embrió-köd néven is ismerjük.
Trifid-köd
A Namíbiában fotózott Trifid-köd az egyik legszebb és egyben legfiatalabb ködösség a Tejútban. Messier 20 (M20) katalógusszám alatt található, a közelében ragyogó Messier 21 (M21) halmaz pedig teljessé teszi az élményt.
Csillaghalmaz, csillaglánc
Aszterizmus, csillaghalmaz, rejtett planetáris köd is található ezen a déli égen készült képen. Égi ékszerdobozként ragyog az NGC 2547 és még egy csillaglánc is felfedezhető mellette.
Galaxispáros
A fotón a Virgo csillagképben található rengeteg galaxis közül az M88 és az M91 párosa látható. Az előbbi, mintha az Androméda-köd kicsinyített mása lenne, utóbbi pedig az egyik “elveszett” Messier objektum.
Ékkő-halmaz
A déli égbolt tele van olyan ékkövekkel, amelyek után csak sóvároghat az északon élő fotós. Az NGC 3293 egy kis méretű, ám kifejezetten ragyogó nyílthalmaz, 1,6 fokkal ÉK-re fekszik a híres Nagy Carina-ködtől, a környező vörös ködösségek még ennek a területnek a részei.
Gyémántok a csillagtengerben
A Messier 7-es (M7) sorszámát viselő nyílthalmaz csupán egyike lenne a számos szép csoportosulásnak, ha nem tenné egészen különlegessé a környezete. A drágakőként ragyogó tagjai ugyanis elképesztően sűrű csillagmezőbe ágyazódtak.
Nagy Carina-köd
Az NGC 3372 nagyobb, mint a jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza.
Vadászó bagoly
Az NGC 457 egy nyílthalmaz a Cassiopeia csillagképben. A Messier-katalógusban nem szerepel, ellentétben a hozzá közeli, kevésbé látványos M103 nyílthalmazzal. William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án.