ET ujja: sh2-86 (NGC 6820 és 6823)
A ragyogó NGC 6823 csillaghalmaz felé mutató ujj, az ezt körülölelő csillagközi por remek kompozícióra adott lehetőséget az Sh 2-86 komplexumban.
A ragyogó NGC 6823 csillaghalmaz felé mutató ujj, az ezt körülölelő csillagközi por remek kompozícióra adott lehetőséget az Sh 2-86 komplexumban.
A Fátyol-komplexum egyik ritkán fotózott, kis méretű részlete található a képen, ami jóval halványabb, mint az ismert szélső régiók.
A Lant csillagkép csodálatos objektuma a Gyűrű, az egyik legszebb planetáris-köd (M57).
A Tű-galaxis keskeny sávja szinte pontosan a fősíkja felől látható, lenyűgöző csillagváros. NGC 4565 néven is ismerjük. A Bereniké Haja csillagképben találhatjuk meg, a csillagkép által kirajzolt háromszög jobb alsó sarkánál.
A Sziámi Ikrek galaxispáros a Szűz csillagképben található. A roppant érdekes forma oka: ez a két galaxis egy hatalmas ütközésben és ebből következő összeolvadásban kapcsolódik egymáshoz.
Emissziós és reflexiós ködösségek egyvelege. A fő téma az IC 405 emissziós köd (népszerű nevén Lángoló csillag-köd) egy forró, O típusú csillag, az AE Aurigae közelében helyezkedik el.
A téli objektumok közül rendre a Messier 78 kék ragyogásában és az előtte húzódó markáns porsávban tudok leginkább elveszni.
A 20,5 millió fényév távolságban lévő NGC 2903 átmérője körülbelül 80 000 fényév – alig kisebb, mint a Tejútrendszer.
A Melotte 15 a nagyszerű Szív-köd közepén elhelyezkedő laza szerkezetű halmaz. Nagyon apró, de az új távcső szépen kirajzolja.
Az NGC 281 fényes H II szakasza a Cassiopeia csillagképnek. Beceneve Pacman-köd mivel kis fantáziával a jól ismert videójáték figurára emlékeztet minket. Az IC1590 nyílthalmazt is tartalmazza.
A képen egy forró gázban és sötét porban gazdag csillagkeletkezési régió látható a Hattyú csillagkép szívében (Cygnus), a Sadr csillag közelében.
A mintegy 4700 fényévnyire lévő NGC 6888-at a HD 192163 jelű, WR 136 néven is ismert Wolf-Rayet csillag áramló csillagszele alakítja ki.
A Messier 102 egyike a “hiányzó” Messier-objektumoknak, amelyeket nem sikerült egyértelműen azonosítani.
Egy apró planetáris-köd a Nagymedve csillagképben – kis színfolt a téli-tavaszi galaxis szezon közepette.
Az NGC 2841 egy nagyon finom szerkezetű, ferde spirálgalaxis, szorosan tekeredő karokkal.
M42 és M43: a népszerű és lenyűgöző köd az Orion csillagképből. Az Orion-köd mindössze kis része egy sokkal nagyobb intersztelláris molekulafelhőnek, melyet Orion-komplexumnak nevezünk. Hidrogénben gazdag, csillagközi gáz és por alkotta sűrű területekből áll.
A Messier 51 (M51) Örvény-galaxist ma a Földről észlelhető legfényesebb galaxispárként ismerjük. A két objektum – az NGC katalógusban külön számmal, 5194 és 5195 alatt szerepelnek – kölcsönhatásban áll egymással, anyaghíd kapcsolja őket egybe.
A Szivar-galaxis (M82) egy figyelemreméltó és különös csillagváros a Nagymedve csillagképben (azaz a jól ismert Göncölszekér környezetében). Johann Bode fedezte fel 1774-ben, a közelében található M81-el együtt. A kép rendhagyó módon egy évet átívelően készült.
Megérkezett az új rendszer. Két tesztfotóval is debülál: az M43 közeli mellett az apró NGC 2403 galaxis képeivel.