A budapesti KEG Sörművház felkért egy kiállítás képanyagának biztosítására. Február 23-tól egy hónapon át megtekinthetőek a képek Budapesten, az Orlay u. 1 szám alatt. A helyszín már több művész anyagát bemutatta, elmondásuk szerint még a névválasztásuk is arra utal, hogy szervesen a Bartók Béla úti kulturális főutca elképzeléshez tartoznak.
Megnyitót nem kértem, ezért rendezvény nem lesz, de ha valaki arra jár, bátran látogassa meg a helyszínt, 26 jó minőségű nyomat várja majd.
Volt egy hipnotikus nyugalom a Csobánc felett keringőző paplanernyők látványában. Ezért csak három snitt és mozdulatlan felvétel. Tulajdonképpen ez nem is videó, hanem három fotó- csak épp mozognak rajta a paplanernyők… Szép naplemente volt.
A 2019. február 4-9. közötti expozíciók alapján készült képnek az ad aktualitást, hogy egy apró részlete szinte teljesen eltűnt a korábbi években készült felvételekhez hasonlítva. Ez a McNeil-köd, amelyet 2004 januárjában fedezett fel J. W. McNeil amatőrcsillagász.
Index: “valószínűleg ezer-, ha nem tízezerszám találhatnánk az interneten olyan fotókat, amin a Tihanyi apátság látszik, napkeltében vagy naplementében vagy más hasonló környezeti kompzíciókban. Fényes Lóránd mostani drónos fotója azonban valami újat hozott: a képen ugyanis egy naposzlop jelenik meg az apátság mellett.”
A National Geographic 2018-ban is kiválasztotta a szerkesztőség szerinti legszebb asztrofotókat. Az M106 galaxis lett az év mélyég felvétele így, köszönet a megtisztelő döntésért!
Újra jegesedik a Balaton és nem akármilyen lék formába gyűltek a didergő madarak ma reggel… Az Indexnek is megtetszett a kép.
Közel van, ám mégsem tiszta a látkép… hiszen a saját galaxisunk csillagközi anyaga takarja ki a látómezőt. Ennek köszönhető a színe is: a szokásos kékes színvilág a poron keresztül megszűrve sárgás-vöröses tónust kap…
Nagyban érdemes nézni, különben nem látszanak a kacsák :). Balatonalmádiból, naplemente után, felhő alatt és felhő fölött. Nem egy kapkodós videó, csak egy egyszerű emelkedés. Azoknak ajánlom, akik szívesen lelassulnának erre a mindössze egy percre a téli álmát alvó Balatonhoz.
Ezzel az éjfélkor készült veszprémi képpel kívánok mindenkinek nagyon sikeres évet!
Az oldalam minden nagyra becsült követőjének ezzel a csodálatos égi objektummal kívánok nagyon áldott ünnepeket!
Van egy amerikai képközvetítő cég, aki pár éve megkeresett és kinn értékesíti a képeim különböző szervezeteknek. A héten kértek tőlem egy Tejút fotót feliratozva, ahol látszik, melyik objektum melyik. Érdekes lett így azonosítva, megmutatom itt is. Nyugodtan osztható, ha a logó nem kerül le róla, akkor részemről felhasználható a forrás (név, weboldal) megjelölésével itthon is. Alkalmasint nálam megvan kb 100MP-es felbontásban is.
Ma este sétáltunk egyet napnyugtakor. Pazar volt a naplemente… A Külső-tó a Tihanyi-félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó.
Az NGC 869 és 884 párosa a Perseus csillagkép híres objektuma, az őszi égbolton szabad szemmel is látható, gyönyörű csillagmező. Az Ikerhalmazt már az ókori csillagászok is feljegyezték, először Hipparkosz, a híres görög asztronómus katalogizálta, Kr. e. 130-ban…
Ma reggel, mikor felébredtem, minden tiszta ködbe borult. De gondoltam, hogy párszáz méterrel feljebb ragyog a nap. Érdemes végignézni az egy perces felvételt, a 17-ik másodperctől a drón okozta árnyékolás miatti brockeni-kísértet légköroptikai jelenséget. A nappal ellentétes oldalon kialakuló glóriát, a Mavic 2 árnyékfoltja körül kialakuló spektrumosan színes köröket az antiszoláris pont körül láthatjuk. Érdekes! Emellett némi légi time-lapse is belefért, a köd hömpölygése impozáns. Szeretek itt élni…
(Kicsiben nem látszik, ki kell nyitni nagyra). Semmi komoly videó, csak egy rövid blog – még lefekvés előtt pár percet videóztam a Hold előtt hömpölygő felhőket 135mm-es teleobjektívvel, mert csillagködre emlékeztetett. Csak végül más is került a képre. Legjobban nem is a repülő tetszik, hanem az árnyéka, ami a megjelenése előtt- után a felhőkre verődik.
Rég vártam egy ködös reggelt, mikor az apátság a legszebb arcát mutatja. A memóriakártyám otthon felejtettem, így rövid anyagom van, de az remélem tetszik nektek. Kerek 1 perc ködös Tihany, gregorián dallamra.
Ha tetszik a videó, bátran osztható, örülök, ha eljut olyanokhoz is ez a festői hely, akik eseteg még nem látogattak meg ősszel.
Új lakó érkezett a házhoz. Nagy előrelépés, fantasztikus képességekkel. A képek pikantériája, hogy teljesen véletlenül ugyan, de az első balatoni repülésemkor egy másik Mavic 2 Pro pont mellettem repült el – egy német család reptette épp a parton. Ezért így úgy tudtam első képeket készíteni a 2 Pro-val, hogy egy 2 Pro-t fotózom. Erre is kicsi az esély 🙂 🙂 🙂
Gyönyörű hely, a családból hármunknak is egyszerre Tolkien jutott eszébe róla, ezért a zene. A videó maga sajnos picit itt-ott szaggat (csak magam örömére, családi emléknek repdestem, nem készültem megosztásra, nem úgy vettem fel). Ám utólag arra jutottam, így is feltöltöm, hátha valakinek még kedve támad ide elkirándulni. Mert érdemes! 🙂 A többi videó itt érhető el.
A nyári-őszi égbolt egyik jelentős csillagképe a Hattyú, a Cygnus. A Tejút csillagfelhőjével gazdagon átszőtt terület számos érdekes mélyég objektumot rejt. Egyikük a Fátyol komplexumban található Pickering-háromszög. A felvétel a hét képe lett az MCSE hírportálján.
Nyári délután a várhegyen. Gyönyörű a Balaton-felvidék, a felvételt érdemes teljes képernyőn, hanggal nézni.
A nagy nyári kánikulában tegnap végre kis enyhülést hozott a Balaton-felvidék fölé sodródó laza szerkezetű felhőzet. Kirándultunk egyet a naplementében Tündivel és a gyerekekkel, hogy a legszebb körpanorámával rendelkező tanúhegy tetejéről gyönyörködhessünk a vidékben. Innen minden látszik: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Hegyesd, Ábrahámhegy, Szigliget várhegye, de még a Somló és Sümeg is. Csak egy perc körbeforgó drónvideó, nagy felbontásra állítva, teljes képernyőn érdemes nézni.
Csak egy családi sétának indult, de annyira sajátos – százholdas – hangulata volt a gyönyörű erdőben a mamijával szaladgáló kisfiúnak, hogy zenét tettem alá. Papsapka kövek Csobánc várának tövében.
Hosszú munka, sok küzdelem után az új otthonunk és a csillagda is elkészült.
Mottó Ezékieltől: “Én magam legeltetem nyájamat és én pihentetem meg őket – így szól az én Uram az ÚR”.
Izgalmas hírt kaptam: a nemzetközi Drone Photo Awards 2018 nagyverseny döntőjébe választották az egyik képem. Egyelőre ennyi a hír, nem tudom, lesz -e több, mert a díjkiosztó gála a végleges eredménylistával ősszel lesz. De ezzel az anyaggal küldték nekem a hírt. A kiválasztott képet nem oszthatom meg, de a hírt kifejezetten bátorították, hogy igen. Tehát osztom. 🙂
Először hirdettek fotópályázatot kifejezetten drónokkal készített képeknek Magyarországon. Az I. Hazai Drónfotó pályázatra több mint 1000 fotó érkezett, ebből választotta ki a négy fős zsűri a 29 legjobbat. Megtisztelő, hogy ugyan másfél hónapja kezdtem ezzel a fotográfiai iránnyal foglalkozni (eddig 10 kép készült), de a Balaton Labirintus az elismert képek közé került. Érdemes megnézni a linket, fantasztikus képek vannak a kiválasztottak között. Legalábbis nekem nagyon tetszik egyik-másik.
Élő bejelentkezés otthonról – mármint az erkélyről is hasonlóan szép volt, de a végén kisétáltunk a gyerekekkel a ház melletti kilátóba. Egyszerre telehold, tűzijáték és az elvonuló vihar…
Ez az a kép, amit érdemes teljes felbontásban (rákattintva) megnézni.
A Messier 106 gakaxisról készült fotóm a hónap asztrofotója lett a National Geographic oldalán. Emellett még a hét képe elismerést is elnyerte a csillagaszat.hu hírportálon.
Madarak madártávlatból – naplemente légi felvétel Balatonalmádiból.
(érdemes 1080p nagyfelbontásra állítani és teljes képernyőre kinyitva, hanggal nézni, mert a sok kis pontocska magasból úgy adja magát igazán :).
Új vonalat hozok be ezzel a poszttal az asztrofotóim mellé. Három okom is van rá. Elsősorban azért, mert nagyon jó olyan hobbit űzni, amit meg tudok osztani Tündivel és a gyerekekkel. Az asztrofotózás nagy szerelem, de magányos elfoglaltság. Másodorban azért, mert 4 hónapja nem volt rendes egem. Hiányzik a képalkotásban megélhető kreativitás. Harmadsorban meg azért, mert az új munkahelyemen elég sok a feladat és sokszor nagyon fáradt vagyok éjszakára már. Jó, ha van egy nappali hobbi is. 🙂
A tervem kötődik az új életünkhöz. A Balaton-felvidék rajongójaként a családi sétáinkat légi felvételekkel színesítem majd. Élvezem az ebben rejlő kreatív tartalékokat, remélem majd nektek is tetszik. Az első balatoni sétánk a dörgicsei romokhoz vezetett.
Ugyanis a Balaton-felvidék roskadásig van csodálatos középkor templomromokkal. Gyönyörű épületek emlékei, gyönyörű környezetben. Talán a legismertebb templomcsoportot Dörgicsén találhatjuk. Három Árpád-kori templom maradványi tesz bizonyságot a zivataros évszázadokról. Építészetileg a felsődörgicsei a legérdekesebb ugyan, de a drónos repülés ott a legkevésbé egyszerű, ezért Tündivel és Barnabással az alsódörgicsei és kisdörgicsei romhoz mentünk el sétálni.
Az előbbi a XIII. században épült, 1268-ban említi először írás. Túlélte a török időket is, még az 1700-as évek közepén is használatban volt. Hosszú, egyhajós templom volt, északi tájolású sekrestyével, impozáns, háromeletes, kegyúri karzatos toronnyal. A balatoni panoráma lenyűgöző… A kisdörgicsei egyhajós kistemplom maradványai jóval kevésbé látványosak (a videón ezzel kezdünk), ám a környezete a tágas térrel nagyon megkapó. Dél oldalfala maradt fenn, pici boltíves ablakokat találhatunk rajta.
A QHYCCD-vel való, most már évekre visszanyúló együttműködés egy új terméket hoz Balatonalmádiba. A 2017 decemberében megjelent QHY183M kamera izgalmas adatokkal bír: a háttérvilágításos technológiával a fényérzékelő szenzorok jobban kihasználhatók, ezáltal radikálisan javítható a képminőség vagy azonos minőség mellett még tovább növelhető a megapixelek száma. Ez a 20 megapixeles, hűtött Sony CMOS ilyen. A quantum hatásfok táblát érdemes megnézni (fekete görbe), biztató. Sajnos jó pár hét, míg ideér, de várom, aztán készítem az első tesztképeket.
I have an exciting beta testing cooperation with QHYCCD. I have started doing this project with IC8300 then 168C and now I am going to test 183M. It is a sexy 20 Megapixel, High Res, High QE, Back-Illuminated Cooled COLDMOS Camera, with 84% QE. It has a two-stage TEC that cools the sensor between -40C to -45C below ambient. I am eagerly waiting for the package. I will do the first light review as soon as possible. I will keep you posted.
Az új otthonunknál még ősszel szép lassan, de elkezdtem kialakítani az új, komolyabb csillagda alapjait. Karácsony első napján lettem kész vele, mikor végre volt egy kis időm éjjel. A távcsövek a helyükön (tegnap már a pólusra állás tesztek végén fotóztam is). A képet ma reggel lőtte Tündi, miközben a beállításokat véglegesítettem. Az alap nagyon stabil lett, ki van vezetve mindkét távcsőhöz elektromosság, hálózat. A következő lépés az eltolható tető lesz.
Magasan vagyunk a tó felett, az Óvári-kilátó szintjén – az ég ezért nagyon jó. Egyedül néhány lámpa van rossz helyen az alattunk levő utcában (felettünk már nincs utca, csak a gyönyörű erdő). Megpróbálom felvenni a kapcsolatot az önkormányzattal, hátha segítenek, mint ahogy Piliscséven segítettek.
A Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítványnak, Márki-Zay Lajosnak, illetve a QHY kameragyártó cégnek pedig itt is köszönet minden támogatásért, eszközért.
Egy meglehetősen egyedi témájú (vallás és csillagászat egy témában a karácsony apropóján) kaptam felkérést, tegnap volt lehetőségem elmondani Balatonalmádiban. Sajnos csak telefonnal felvett hang, de azért érthető. Többek között a karácsonyi események a Biblia és a csillagászat tükrében.
Kozák Krisztián (MGroup Hungary) még 2017 koranyarán megkeresett, hogy a sok professzionális esemény- és reklámfilm között szívesen elkészítenének egy rövid fesztivál anyagot arról, amit csinálok. Nem tudtam, pontosan mit szeretnének, ezért csak eljöttek, csomó mindenről beszélgettünk, a háttérben forgott a kamera. Ezt kaptam tőlük a végén. Bár elképzelésem sem volt, mi a koncepció, mit hoznak ki ebből, hogy vágják össze, lett egyfajta ars poetica jellege.
A Bok-globulákat tartalmazó Pacman-köd a hét képe lett a csillagaszat.hu oldalon.
Mostanában elég sokan kérdeztétek, hogyan dolgozik éjjel a felszerelés. Lényegében annyi történik, hogy egy nagyon finom mozgású szerkezet (a mechanika) az égi pólusra van állítva. Mivel az égi pólus körül fordul el látszólag az égboltunk (persze a Föld forog ugye), ha pont arra néz a felszerelés, akkor finom, precíz beállítás esetén a távcső képes mindig úgy egy pontra nézni, hogy közben forog az égbolttal együtt. Így lehet hosszú expozíciókat készíteni, nem forog ki a képből a téma. Ha nehéz elképzelni, az alábbi kis videóval talán könnyebb, ami este 21 óra és reggel 4 óra közötti időszakot mutatja be munka közben. Látszik, hogy van közben minden, amivel küzdeni kell. Műholdak, meteorok, repülők, néha felhők is…
A felvétel nem olyan látványos, mint sok szép time-lapse videó, mert én nem vagyok hajlandó munka közben megvilágítani a távcsövet. Azt majd csinálok máskor. De az elv megértéséhez talán megfelelő.
(megpróbáltam jobb felbontásban, mint pár perce, de sajnos csak mobilnetem van itt az ideiglenes szálláson, most ez a max minőség)
Egy stáb rövid látogatást tett Piliscséven.
Az idei év második APODja után megkeresett a Magyar Televízió egyik műsora, be tudnék -e menni a stúdióba. Ennek eredménye ez a rövid kis beszélgetés.
2017 év januárjában két megjelenés is történt. A Perseusban található NGC 1333-ról készült mélyűr fotót a National Geographic Magyarország online felületén a hónap asztrofotójának választották a szerkesztők. A déli Tejút az égbolt grandiózus bolygóegyüttállásáról pedig az European Astronomy Picture of the Day oldalra került fel egy korábbi munkám.
Nagyon örülök az új, professzionális mechanikának. Fél évvel ezelőtt nem nagyon láttam, merre az előre, de azóta nagyon sok minden történt. Hála Istennek az új utakért. A Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítványban egy nagyszerű mecénást ismerhettem meg, a Fornax Mountssal pedig egy izgalmas együttműködés bontakozik ki. A kínai mechanikák után a Fornax 52 kicsit olyan, mint átülni egy KGST autóból egy nyugati verdába.
2016 utolsó, Szilveszter előtt készült fotója az APOD-ot készítőknek is megtetszett. Az oldalt 20 évvel ezelőtt álmodta meg a NASA két kutatója, mára hatalmas népszerűségnek örvend. Legutóbb egy éve sikerült bekerülni, most 2017 elején újra. A témában az Index írt cikket. Emellett a fotó a hét képe is lett a csillagaszat.hu hírportálon.
Tündi és én minden karácsony előtti 23-án felmegyünk a Pilis-tetőre, megnézni a naplementét. A gyerekek már a nagyszülőknél, mi is befejezzük addig a készülődést. Mivel általában – ahogy idén is – ilyenkor épp a hidegpárna ül az országon, már nagyon szokott hiányozni a tiszta ég és a hó is. A Pilisen általában mindkettő van, magas hozzá: kilóg a felhőréteg felett. Idén annyira szép volt, hogy karácsonyi üdvözletként ezt adnánk 🙂 Hátha másnak is jól esik kicsit tiszta eget látni.
(A felvétel az elmúlt napokban készült, praktikus okokból több nap anyagát használtam fel, mivel gyakran felmentem a csúcsra. Az autóút Piliscsévről a tetőre 24-én, a Tündivel közös sétánk – ahogy írtam is – 23-án, a napnyugta time-lapse a Pilis-tetőn levő webkamera képeiből pedig 20-án. Ekkor én magam is fenn maradtam éjszaka, olyan szép volt az idő, asztrofotózni. De az tény, hogy az emúlt két hétben a Pilisen mindig sütött a nap, miközben az ország a köd alatt ült.)
A szerkesztők az European Astronomy Picture of the Day oldalra választották az új NGC1579 képet. Emellett a hét képe is lett a csillagaszat.hu hírportálon.
AZ ÉV TERMÉSZETFOTÓSA, PHOTOGRAPHING SPACE, MCSE
Az Év Természetfotósa kiállításon idén is szerepel egy munkám: a National Geographic oldalán korábban a hónap asztrofotójának választott Catalina-üstökös és M101 galaxis kép. Nagyban itt tekinthető meg.
Pár hete a Photographing Space oldalon a szerkesztők a hét képének választották a legutóbb elkészült asztrofotót. Itt látható.
A múlt héten pedig egy másik páros is a hét képe lett, ezúttal az MCSE hírportálján.
Zsarnóczay Attila barátom kérésére ezúton dokumentálva, hogy lehet 3 perc alatt kényelmesen és biztonságosan elpakolni egy távcsövet úgy, hogy nem cipelem be. Én télen is kinn tartom a felszerelést, bár nincsen, csupán “fél-csillagdám”. Azaz van egy nagyon jó vezérlőszoba, azonban a kertet nem akartam széttúrni egy kis épülettel. Így ki van vezetve minden a föld alatt, a felszerelés pedig atom stabil, földbe vasbetonozott fix állványon. Illetve most már távolról is elérhető, mobilneten a rendszer. Le nem szerelem, hanem vízhatlan, hőálló dolgokkal takarom le, belül páramentesítéssel persze. Jobbat is tesz neki, mintha mindig ki-be kellene cipelni a fagyból a melegbe. Akkor állandóan minden vízben ázna.
A Huawei valóban nagyon érdekes telefont dobott a piacra nem olyan rég a Leicával való együttműködésben. Asztrofotós szemmel ismerős a technika: a kép részleteiért egy mono érzékelő felel, a színeket egy másik érzékelő rögzíti. Az LRGB kép így jóval részletesebb, mint a hagyományos RGB fotók. Ezt megerősítem, soha ilyen jó képeket nem tudtam még telefonnal készíteni, mint ezzel. Érdemes megnézni ezt a galériát. Nagyon elégedett vagyok a képek minőségével.
A fényképezőgéphez kapcsolódó fotópályázat felkeltette a figyelmem, mert a négy kategóriagyőztes Huawei Watchot nyerhetett. A versenyben résztvevő felhasználók 4 héten keresztül, 4 különböző témában tölthettek fel okostelefonnal készített fényképeket a Huawei által meghatározott hashtaggel az Instagramon lévő profiljukra. A Huawei a feltöltött fotográfiák zsűrizésére kategóriánként egy-egy ismert és elismert szakembert kért fel. Így a Leica Look – Balaton Kelemen Gábor fotográfus, a Leica-point.hu szerzője, a Monokróm fotózás – Helyi Arcok témában Stiller Ákos, a hvg.hu fotóriporter, az Éjszakai fotózás – Az éjszaka fényei kategóriában Rizsavi Tamás fotográfus, az Élettel teli színek – Vidéki színek témában Radisics Milán, természetfotó-riporter választotta ki a legjobb képet. Én mind az éjszakai fotó, mind a portré kategóriában indultam, végül az éjszaka fényei kategóriában készült kép nyerte el az első helyezést. A kép kedves emlék, Zakynthos sötét ege alatt, fenn a hegyekben, mindentől távol készítettem az északi Tejútról egy több éjszakás mozaikot. Akkor lőttem az alábbi képet a P9-el, amit végül a zsűri kiválasztott.
Varázslatos égi kulissza előtt láthatjuk a Marsot és a Szaturnuszt: a Skorpió csillagképben. A látvány még varázslatosabb messze délről: Namíbiából.
Itthonról nézve a Tejút az éjszakai égbolton végigfutó, csillagokból és gázokból álló, halványan fénylő sávnak látszik. De nem úgy Namíbiában! Az észlelés netovábbja ez: a saját galaxisunk központjába nézhetünk bele. Mint egy távcsöves fotó egy oldalról vizsgált galaxisról, azonban mindez szabad szemmel, a teljes látómezőnkben! A Tejutat alkotó csillagok milliárdjai nagy, spirális szerkezetű korongba rendeződnek, ám ezt mi belülről és éléről, a közepe és a széle között félútról látjuk.
A Naprendszerünk ennek a csillagokból, csillagközi gázból és porból álló hatalmas képződménynek, a Tejútrendszer nevű galaxisnak a része. Az emberiség évezredeken keresztül töprengett, mi lehet az égbolton végigfutó fénylő ösvény. A Tejútrendszerben a teremtés és fejlődés legkülönbözőbb állapotaiban levő csillagait találjuk, a csillagok születéséhez alapanyagot szolgáltató hatalmas csillagközi felhőktől a fekete lyukakig. A látható tömegének a legnagyobb része csillagokból áll, ám a teljes tömegének mintegy 90%-át a láthatatlan “sötét anyag” teszi ki. A fénykép több napon át készült. Egyébként is nagyon vágytam egy ilyen nagylátószögű Tejút-fotóra, ám a Mars és a Szaturnusz közös látogatása külön élménnyel gazdagította az észlelést. A kép nagy átfedéses 6 paneles mozaik, mindegyik 50 mm-en készült. A teljes kép több, mint 280 megapixel (természetesen ide nem azt töltöttem fel, de a nyomdába pl. az megy). Az időjárás hibátlan volt, még namíbiai viszonylatban is egészen kiváló eget kaptunk a látogatásunk két hete alatt. A kis Star Adventurer mechanika megküzdött a több mint 1 kg-os ART objektívvel, ám az eredményből látszik: derekasan helytállt.
Bob King, a Sky & Telescope szerkesztője írt egy barátságos hangvételű levelet, ahol elkérte az M7 fotót a cikkéhez. Örömmel adtam, a cikk pedig a linken olvasható.
Varázslatos égi kulissza előtt láthatjuk a Marsot és a Szaturnuszt: a Skorpió csillagképben. A látvány még varázslatosabb messze délről: Namíbiából.
Itthonról nézve a Tejút az éjszakai égbolton végigfutó, csillagokból és gázokból álló, halványan fénylő sávnak látszik. De nem úgy Namíbiában! Az észlelés netovábbja ez: a saját galaxisunk központjába nézhetünk bele. Mint egy távcsöves fotó egy oldalról vizsgált galaxisról, azonban mindez szabad szemmel, a teljes látómezőnkben! A Tejutat alkotó csillagok milliárdjai nagy, spirális szerkezetű korongba rendeződnek, ám ezt mi belülről és éléről, a közepe és a széle között félútról látjuk.
A Naprendszerünk ennek a csillagokból, csillagközi gázból és porból álló hatalmas képződménynek, a Tejútrendszer nevű galaxisnak a része. Az emberiség évezredeken keresztül töprengett, mi lehet az égbolton végigfutó fénylő ösvény. A Tejútrendszerben a teremtés és fejlődés legkülönbözőbb állapotaiban levő csillagait találjuk, a csillagok születéséhez alapanyagot szolgáltató hatalmas csillagközi felhőktől a fekete lyukakig. A látható tömegének a legnagyobb része csillagokból áll, ám a teljes tömegének mintegy 90%-át a láthatatlan “sötét anyag” teszi ki. A fénykép több napon át készült. Egyébként is nagyon vágytam egy ilyen nagylátószögű Tejút-fotóra, ám a Mars és a Szaturnusz közös látogatása külön élménnyel gazdagította az észlelést. A kép nagy átfedéses 6 paneles mozaik, mindegyik 50 mm-en készült. A teljes kép több, mint 280 megapixel (természetesen ide nem azt töltöttem fel, de a nyomdába pl. az megy). Az időjárás hibátlan volt, még namíbiai viszonylatban is egészen kiváló eget kaptunk a látogatásunk két hete alatt. A kis Star Adventurer mechanika megküzdött a több mint 1 kg-os ART objektívvel, ám az eredményből látszik: derekasan helytállt.
A Jeep-ben türelmetlenül vártuk, hogy elfogyjon alólunk az aszfalt. Cape Town felől borongós időjárást hozott a szél, itt-ott virgákat láttunk, a távolban több helyütt eshetett az eső, és hűvös is volt. Féltünk, megázik a csomagtartóban a felszerelés és az ellátmány. A kavicsos úton kilencvennel is lehet menni a terepjáróval, ha figyel az ember, fel ne boruljon. Van egy szabály: bármi legyen is az úton, pávián, antilop, varacskos disznó, satöbbi, satufékezni életveszélyes. Pár óra múlva megérkeztünk vendéglátóinkhoz, Adele-hez és Joachimhoz az Isabis farmra. Síkságnak tűnik, a távolban hegyekkel, de a látvány csalóka: a tengerszint felett szinte 1800 méteren vagyunk. És amerre mi, északiak, keletet sejtenénk, elkezd lemenni a nap.
A miénk a ház, a vendéglátóink, meg a kevés ember, aki a környéken van, tőlünk jó messzire lakik. Nagyon kényelmes, van ivóvíz és áram – és amire nem számítottam, még mikrosütő is. Odakinn pedig nincsenek fények. Több kerítés tartja tőlünk távol a nagyobb állatokat, a kicsikre meg figyelünk, hosszúnadrág, bakancs. Helyet foglalunk a házban, és elkezdünk kipakolni az első éjszakára.
A szemnek hosszú percek kellenek, míg megszokja a sötétet, hát négyen négy felé szereljük fel a műszereinket az udvaron, hogy véletlenül se világítsunk egymás szemébe. Jani asztalt cipel, papírokat, ceruzát készít elő, rajzolni fog. Belenéztem a távcsövébe – kicsi de nagyon profi. Mi többiek az ismeretlen csillagok között keressük az égi pólust, a jó fényképhez precízió kell. Robi sok műszert pakol, csillagködöket és halmazokat jelölő katalógusszámokat mondogat, hogy ő ezeket fogja fotózni. Lóránd a hatalmas csövet cipeli és teszi a hatalmas állványra. Az első frászon túl vagyunk, a nagy távcső épségben megérkezett a csatornacsőből faragott műalkotásban. Jómagam ahhoz képest könnyű felszerelést állítok be – a fényképezőgépemet homokkal töltött konzerves doboz ellensúlyozza.
Sötétedik, és így naplemente után nagyon, nagyon mások a fények, mint otthon. És nagyon más az ég, mint otthon. Az ismert csillagképek is ismeretlenek, fordíva állnak és fordítva mozognak – szinte húsz év gyakorlattal is alig ismerem meg őket így, fejjel lefelé. A déli pólus körüli csillagok pedig, legalábbis nekem, először mutatják meg magukat teljes pompájukban. Döbbenetes, ahogy sötétedik, hogy mennyire kifényesedik a Tejút, pedig láttam már eget, amely ideálisnak tűnt. Az a szakasza a Tejútnak, amely tőlünk látszik, halványabb is, meg ott a fényszennyezés. Itt most a magasban van a galaxisunk magja, nagyon széles és nincs ám sötét: a derült égen hömpölygő Tejút ijesztően fényes, és árnyékot vet. Éjfél után feljön a fogyó Hold, és nem tudja elnyomni a Tejút pompáját. Ilyen a namíb égbolt.
A többi beszámoló a Facebook lapon érhető el.
Ritka látvány, amikor egy fényes kométa vonul keresztül az égen; különösen, ha egy „szélkerék” mellet halad el.
A hónap asztrofotóján, Fényes Lóránd felvételén, egy különös égi találkozónak lehetünk tanúi. Az alábbiakban olvashatjuk a kép készítésének élménybeszámolóját.
„2016. január hónapjának 16-ik napját már hónapokkal előre bejelöltem a naptáramban, ugyanis ekkor haladt át a C/2013 US 10 (Catalina)-üstökös a Göncölszekéren a Szélkerék-galaxis közvetlen közelében. Két ennyire eltérő megjelenésű objektum nagyon izgalmas páros egy fényképen. A kép bal oldalán található csóvás égi vándor a Naprendszeren belül haladt, tehát térben hozzánk közelebb esett. A jobb oldalon fénylő, spirális szerkezetű galaxis bolygónktól 7,4 megaparszek távolságban, messze a Tejútrendszeren túl található, ám innen, a Földről nézve egy látómezőn belül észlelhettük őket az említett napon.
A C/2013 US10 (Catalina)-üstököst 2013. október 31-én fedezték fel a Catalina Sky Survey keretében. A projekt célja, hogy potenciális veszélyt jelentő földközeli objektumokat, üstökösöket, kisbolygókat találjon. A felfedezés pillanatában úgy vélték, hogy egy új kisbolygóra bukkantak, de a további megfigyelések azt bizonyították, hogy üstökösről van szó. A Szélkerék-galaxist Pierre Méchain francia csillagász fedezte fel 1781. március 27-én, majd értesítette erről kollégáját, Charles Messier-t, aki katalogizálta 101-es sorszámmal. Ez volt az egyik utolsó objektum, amit Messier hozzáadott híres katalógusához.
A három panelből álló mozaik fényképhez összesen 17 óra expozíciós időt alkalmaztam, amelyből, a komplex képfeldolgozás miatt, csak áprilisra készült el a végeredmény. A felszerelésem SkyWatcher Epsrit 100/550 és Celestron 11 RASA távcsövekből, valamint QHY IC8300 és modifikált Canon EOS 1200D kamerákból állt.”
Érdekes volt. Egy hagyományos asztrofotós beszélgetésnek indult a Karc FM-en, de a végén a hit kérdései is előtérbe kerültek. Ami érthető, mert látszólag nehéz összeegyeztetni a csillagászat irányában érzett tudományos alapú érdeklődést a személyes istenélménnyel. De nem lehetetlen… 🙂
A Duna World csatornán futó Novum című műsor szerkesztői megkerestek, beszélgetnénk -e kicsit az asztrofotózásról. Egészen Piliscsévig kijött a stáb, nagyon kellemes órát töltöttek itt, aminek ez a rövid riport lett az eredménye.
Örömmel várok minden kedves érdeklődőt 2016. február 27-én szombaton, 18 órakor, a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház nagytermébe! Solymáron születtem és nőttem fel, ezért nyilván kiemleten kedves nekem ez a község. Mikor megkaptam a felkérést a kiállításra és előadásra, egy percig sem volt kétség, hogy megyek. Hívok mindenkit, aki még nem hallotta a namíbiai élménybeszámolók valamelyik korábbi verzióját. A kiállítás az elmúlt két évben készült fotókkal frissített változat!
Az elmúlt napokban az APOD megjelenést követően több kisebb-nagyobb beszélgetésre nyílt lehetőség. A Kossuth Rádió Közelről című műsorában hosszan és mélyebben, a Civil Rádió élő kapcsolásán inkább csak röviden beszélgettünk az asztrofotózásról. A vs.hu videóriportja szintén az üstökös apropóján készült. A Duna TV forgatása pedig hamarosan feltöltésre kerül.
A Nagygöncön áthaladó üstökösről készült fénykép a nap képe lett a NASA szerverein működő Astronomy Picture of the Day válogatáson. Az Index így ír erről . Ugyan az megtisztelő túlzás, hogy rendszeresen jelenik meg az APODon képem, de ennek az ötödik – a naptárral együtt hatodik – megjelenésnek most örülök. Mert nem külföldi, nagy befektetéses, utazós fotó, hanem egyszerű felszereléssel, itthon készült, csak a kertből. Még a régi feeling is megvolt fotózás közben, hiszen nem lehet távolról vezérelni ezt a kis mechanikát, kinn voltam az ég alatt pirkadatig. Közben binokulároztam a nagy hidegben. Szép emlék marad maga az éjszaka is.
Végre van egy mobil cucc is, amivel pillanatok alatt ki lehet települni (mondjuk a Pilis-tetőre) ha itt nagy a köd… Hamarosan töltöm az első képet vele.
APOD – Astronomy Picture Of The Day. A mára hatalmas népszerűségnek örvendő projektet 20 évvel ezelőtt álmodta meg a NASA kutatója: Dr. Jerry Bonnell és Dr. Robert Nemiroff. Innen kezdve kis túlzással bolygónk csillagász közösségének nagy része követi a NASA szerverein üzemelő oldalt. A magyar idő szerint minden reggel 06.00-kor publikált nap csillagászati felvétele világszerte hatalmas figyelmet generál. Magyarországon a vezető hírportálok mellett az állami televízió és a rádióállomások is foglalkoznak a nap képével, különösen ha magyar asztrofotós készítette. Azonban a kiemelt figyelem nem csak megbecsülést eredményezhet. Az elmúlt hónapokban parázs diskurzus alakult ki a Leonidák levelezőlistán a kiválasztással, a képek értékével, a tömegkultúra és a tudományos irányok összeütközésével kapcsolatban. Annyi feltételezés hangzott el, hogy a legokosabbnak az tűnt, ha magukat az érintetteket kérdezem meg arról, mi motiválja őket, mi alapján dolgoznak, egyáltalán: hogy működik a legnépszerűbb asztrofotós oldal a világon… Hisz mindenki ismeri a munkájukat, de igazából nagyon kevesen ismerik a mögötte álló két embert.
Az alábbi interjú 2015 decemberének elején készült. Megkeresésemre nagy örömmel, igazán nyitottan és könnyed hangvételben reagált mindkét szerkesztő.
A National Geographic szerkesztőségének megtisztelő döntése alapján a Szív-köd fotója 2015 legjobb mélyég felvétele lett.
Sajnos hazánkra jellemző, hogy az őszi-téli időszakban rendszeresen köd száll le az egész országra, amiből csak hazánk igen magas csúcsai emelkednek ki. Ezt az időjárási helyzetet a szakirodalom hideg légpárnaként emlegeti, ami a Kárpát-medence egyik téli jellemzője. Kialakulásában döntő szerepe van a medencefekvésnek: a Kárpátok és az Alpok vonulatai között egy nyugodt, anticiklonális helyzetben a mélyebben fekvő területeken könnyen meg tud rekedni a hideg, nyirkos, ködös levegő. Ilyenkor, az országban hideg az idő és összefüggő ködfelhő szürkíti el az eget. Pedig a köd felett ragyogóan tiszta égbolt várna minket! Nagyon frusztráló, hogy akár hetekig tiszta, felhőmentes ég lenne felettünk, csak épp a ködtől nem látjuk. Ráadásul számomra ez kézzelfogható közelségben van. A piliscsévi kertem csupán 190 méteres “magasságban” fekszik, míg a légvonalban tőlem mindössze két és fél kilométerre magasodó Pilis-tető 756 méteren tör az ég felé. Érdemes megnézni a ma naplementekor készült videót, mit jelent ez a gyakorlatban.
Ez volt jellemző a múlt hétre is. Végső elkeseredésemben felvettem a kapcsolatot a Pilis Parkerdő Zrt-vel. Alapos bemutatkozó levelet és ehhez csatolt kérelmet írtam a helyzettel kapcsolatban. Pár éve már próbálkoztam, de akkor nem kaptam a lezárt területre belépési engedélyt. Azonban idén nagyszerűen, igazán támogatóan állt a terület fenntartója a megkeresésemhez. Jövő héttől egy mobil felszereléssel ezekben a ködös napokban fel tudok menni a tetőre, a korábbi rakétabázisra és egészen kiemelkedő adottságokkal tudok majd mélyűr felvételeket készíteni. Gondoljátok meg: mikor a ködpárna teljesen elfedi az ország fényszennyezését, enyhe túlzással az ipari forradalom előtti sötét éghez hasonló látványban lehet részem. Ezért örömmel fogadtam el a Parkerdő feltételeit, illetve adom oda a képeket promóciós célból. Remélem jövő héten már át tudom venni a kulcsot! 🙂 Addig egy ma reggeli napkelte:
A sokat fényképezett, népszerű Szív-köd szomszédságában elhelyezkedő Lélek-köd kevésbé ismert, de ugyanolyan érdekes távcsöves célpont. Embrió-ködként is emlegetik, leginkább azonban mégis csak emissziós ködre hasonlít. A fotó a hét csillagászati felvétele lett a csillagaszat.hu hírportálon.
A 2014-es eredményes szereplést követően újra indultam csillagászati mélyég felvétellel az idei Az Év Természetfotósa pályázaton. A Szív-ködről készült fotó bekerült a legjobb fotók közé, köszönet a zsűrinek a megtisztelő döntéséért. Az Év Természetfotósa kiállítás november 3-án nyitott a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol a pályázaton döntőbe jutott 102 legjobb fotó tekinthető meg. A kép nagy felbontásban itt tekinthető meg.
Francsics László és Sánta Gábor minden hónapban kiválasztanak egy magyar asztrofotót és alapos cikket írnak a témáról a népszerű A Földgömb magazin lapjain. Ebben a hónapban a Rozetta-köd fotójára esett a választásuk. A lap megrendelhető a linkre kattintva. A kép nagy felbontásban itt tekinthető meg.
1999? 🙂 A 2000-ik lájkolónak küldök egy dedikált posztert, választhat bármelyik kép közül a weblapról. Csak kérném, hogy küldje el a postázási címét és a választását.
Egyébként pedig igazán örömteli, hogy ennyi ember gondolja érdekesnek ezt az asztrofotós lapot, követvén a bejegyzéseket. Köszönet az érdeklődésért…
Az asztrofotózás időigényes és energiaigényes hobbi. Számos esetben fordul elő, hogy hosszú tervezést követően nekiállok egy fényképnek, de a körülmények, a lehetőségek meghiúsítják annak befejezését. Ezek a félkész képek azonban annyi időt, munkát raboltak el, hogy sajnálnám teljesen a szemeteskosárba hajítani őket. Ha nem is a kész projektek között, de időnként ebben a blogban megosztok egyet-egyet közülük. Az első a híres Orion-köd félkész képe lenne. Maga az objektum az északi égbolt legfényesebb ködössége, a téli egünk emblematikus objektuma. Annyira fényes, hogy szabad szemmel ködfoltként nagyon is jól látható! A Vadász kardjában levő Théta Orionis nevű csillagot öleli körül. Egyszerű binokulárral pedig fantasztikusan bomlik szerkezetére. A valóságban a Messier 42 és Messier 43 halvány ködök hatalmas tengerének legfényesebb része. Az M42 a legnagyszerűbb példa az ionizált hidrogén tartományokra, amely gyakran az olyan forró, fiatal csillagokat veszi körül, mint a Théta Orionis többszörös rendszer. Ennek a többszörös rendszernek a négy legfényesebb csillaga alkotja a Trapéziumot. Az Orion-köd centrális részének kora kb 30 000 év, a fénylő gázfelhő távolsága nagyjából 1 000 fényév. A ködben és szomszédságában több, mint ötszáz ismert változócsillag található. Ezen a képen a mono L réteg készült el részben (az sem teljesen), a színeket már nem volt lehetőségem hozzá fotózni. Sajnos Piliscséven új közvilágítást alakítottak ki, szűrőtlen fotózást már nem tudok végezni. Ehhez az objektumhoz pedig az RGB színvilág illene. Ezért megosztom így, félkészen, fekete-fehérben.
Egy évvel ezelőtt még épp nagy izgalomban voltam, mert a neves CCD kamera gyártóval épp sikerült megállapodni egy remek együttműködésben. Tesztelés és jó képek készítése fejében egy nagyon szép kis csomag érkezett (IC8300-as kamera, szűrőváltó, szűrők, vezető kamera). A rendszer beüzemelése nem ment könnyen, mert a kamera sok szempontból kiforratlan volt még. Én lehettem az első asztrofotós, aki dolgozhatott ezzel az új készülékkel. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok hibát sikerült kiszúrni és visszajelezni ezekről a kínaiaknak. Ezen visszajelzések alapján mind a szoftveres, mind a hardveres javításokat megtették, a kamera pedig nemrég piacra került. Nagy élmény volt benne lenni ebben a munkában. Mivel én is megkaptam mind a szoftveres, mind a hardveres javításokat, most egy olyan kamerával dolgozhatok, ami kicsit “saját”. Az új termék(ek) debütálásával a gyártó oldala is megújult. Érdemes megnézni, sok érdekesség jött ki a napokban.
A halvány emissziós ködösség a Cepheus és a Lacerta határán található Sh2-132 jelzésű objektum a hét csillagászati felvétele lett a csillagaszat.hu hírportálon. A képhez készült cikkben kifejezetten érdekes információkat osztanak meg a Sharpless katalógusokról, érdemes elolvasni. Emellett a Meteorban a hónap asztrofotójaként is szerepel.
Francsics Laci már megszokott asztrofotós évértékelője meghallgatható és megnézhető. Elhangzott az MCSE tarjáni táborában.
Az utóbbi időben viszonylag sok helyre hívtak előadást tartani, amit rendszerint örömmel vállalok el. Jártam már csillagvizsgálóban és városi könyvtárban, a Kutatók Éjszakáján és asztrofotós rendezvényeken. De a legjobb élményem most történt. A hajdúnánási általános iskola aulája tele volt érdeklődő gyerekekkel. Nagyon jó hangulatú, játékos, kicsit versenyzős időt töltöttünk el együtt. Köszönet az MCSE-nek a játékban felhasznált ajándéktárgyakért. 🙂
