Ebihalak a csillagtengerben
Az IC 410 az NGC 1893 nyílt csillaghalmazt körülvevő halvány ködös régió. Az Auriga csillagképben található.
Triangulum centrum
A Messier 33 (M33 és NGC 598) galaxis Triangulum-galaxis néven is ismert. Ez a közeli spirál a harmadik legnagyobb csillagváros a Lokális Csoportban, közvetlenül az Andromeda-galaxis és a Tejútrendszer (a saját otthonunk) után.
ET ujja: sh2-86 (NGC 6820 és 6823)
A ragyogó NGC 6823 csillaghalmaz felé mutató ujj, az ezt körülölelő csillagközi por remek kompozícióra adott lehetőséget az Sh 2-86 komplexumban.
Tekergő sárkány: NGC 6979
A Fátyol-komplexum egyik ritkán fotózott, kis méretű részlete található a képen, ami jóval halványabb, mint az ismert szélső régiók.
Tű-galaxis
A Tű-galaxis keskeny sávja szinte pontosan a fősíkja felől látható, lenyűgöző csillagváros. NGC 4565 néven is ismerjük. A Bereniké Haja csillagképben találhatjuk meg, a csillagkép által kirajzolt háromszög jobb alsó sarkánál.
Az M13 és az Aurora Borealis
A Herkules Nagy Gömbhalmaza és a sarki fény: egészen különleges párosítás, mégis megadatott a megörökítése.
NGC 2903 galaxis
A 20,5 millió fényév távolságban lévő NGC 2903 átmérője körülbelül 80 000 fényév – alig kisebb, mint a Tejútrendszer.
Bok-globulák az NGC 281-ben
Az NGC 281 fényes H II szakasza a Cassiopeia csillagképnek. Beceneve Pacman-köd mivel kis fantáziával a jól ismert videójáték figurára emlékeztet minket. Az IC1590 nyílthalmazt is tartalmazza.
Az Írisz-köd
Tágra nyílt kék ablak a csillagközi porfelhőkben.
Fátyol-köd
Az NGC 6960 szupernóva-maradvány: a Fátyol-köd az egyik legszebb objektum az északi nyári égbolton. A születése egy kozmikus kataklizma eredménye. Az elképesztően finom szálakban rendeződő filamentek vöröses és kékes színe megkapó.
Messier 102
A Messier 102 egyike a “hiányzó” Messier-objektumoknak, amelyeket nem sikerült egyértelműen azonosítani.
Tigrisszem-galaxis NGC 2841
Az NGC 2841 egy nagyon finom szerkezetű, ferde spirálgalaxis, szorosan tekeredő karokkal.
Örvény-galaxis
A Messier 51 (M51) Örvény-galaxist ma a Földről észlelhető legfényesebb galaxispárként ismerjük. A két objektum – az NGC katalógusban külön számmal, 5194 és 5195 alatt szerepelnek – kölcsönhatásban áll egymással, anyaghíd kapcsolja őket egybe.
Cygnus fal
A hattyú csillagkép kékes reflexiós ködössége vöröses gázfelhőbe ágyazva: az NGC 7000 komplexum legmarkánsabb része található meg ezen a csillagászati fényképen.
Csillag és galaxis: a Tania Australis és az NGC 3184
A Tania Australis és az NGC 3184 galaxisa szép kompozíciót ad ezen a nagylátószögű felvételen. A szép páros egyike sem túlságosan gyakran fotózott terület, pedig megérdemlik – főleg ebben a formában.
Ékszercsoportok az őszi égbolton
A Perszeusz- ikerhalmaz (NGC 884 és NGC 869) és a Vállfa-halmaz (Collinder 399) több szempontból is merőben eltérő, de mégis egyben nagyon szépen mutató objektum.
Buborék-köd és M52 halmaz
NGC 7635 és M52 panoráma: a Buborék-köd 12 magnitúdós planetáris köd. Azaz az életciklusa utolsó szakaszában található csillag nagyon szabályos formában levetett gázköpenyét láthatjuk a fotón. A közelében levő Messier 52 nyílthalmaz pedig 12 ívperc átmérőjű csoportosulás.
Pickering háromszöge
A hatalmas Fátyol-komplexum 6 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. NGC katalógusszámokat kapott több szegmense is – NGC6960, 6979, 6992 és 6995 számok alatt találjuk őket. Ezen a képen az NGC 6974 található.
Sombrero-galaxis
Régi vágyam és a galaxisok között a kedvenc témám: a csodálatos Sombrero-galaxis. A Mssier 104 (M104) katalógusszámú csillagvárost az a Szűz és a Holló csillagképek között találjuk, az előbbihez tartozik.
NGC 3718 és társai
Az NGC 3718 10 magnitudós spirálgalaxis az Ursa Majorban. Igen távol található tőlünk, megközelítőleg 124 millió fényévre helyezkedik el a Naprendszertől. Az NGC 3729 is észlelhető, 11 magnitudós csillagvárosként. Számos kisebb galaxist is találunk a fotón.
A Futó Ember-komplexum
Reflexiós ködök az Orion-köd árnyékában: igaz, hogy az M42 jóval ismertebb és valóban kissé elhomályosítja a közelében ragyogó NGC 1973, NGC 1975 és NGC 1977 katalógusszámot viselő ködösségeket, ám ezek önmaguk jogán is rendkívül érdekesek.
Nyári kavalkád
A Hattyú csillagképben elterülő, tőlünk 6000 fényévre található NGC 6914 komplexum (VdB 131 és VdB 132 is) drámai kontrasztok mentén mutatja be ködösségek számos fajtáját. A kéklő reflexiós területet vörös emissziós ködösség öleli körül, mely előtt a markáns porfelhő sziluettje húzódik.
Markarjan lánca
Markarjan Lánca egy sajátos formájú galaxiscsoport, a Virgo Halmaz része. A Földről nézve ezek a galaxisok láncba rendeződve látszódnak – innen az elnevezés. Tagok többek között: M84, M86, NGC 4438, NGC 4435, IC 3386, NGC 4461, NGC 4458, NGC 4473, NGC 4479, NGC 4477.
Leo Quartett
Apró galaxiscsoport az Oroszlán csillagképben. Az NGC 3190 a csoport névadója, egyben leglátványosabb objektuma. Az NGC 3193 11 magnitúdós elliptikus galaxis. Az NGC 3187 13 magnitúdós küllős spirálgalaxis, az NGC 3185 pedig 12 magnitúdós spirálgalaxis.
Csillagfa
Az M35 és a jóval távolabbi NGC 2158 közös portréja. Az M35 teljes átmrője eléri a 24 fényévet. A közelében levő NGC 2158 tejcseppként dereng halványan, délnyugatra a ragyogó Messier 35-től.
NGC 2683
Az NGC 2683 galaxist William Herschel a képem készítése előtt kereken 231 évvel, 1788 februárjában fedezte fel. Ez a spirálgalaxis közel éléről látszik a Föld bolygóról, a megjelenése miatt az UFO-galaxis nevet ragasztották rá.
Állatkert a Rozettában
A nagyszerű Rozetta-köd (Caldwell 49) egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. Az NGC 2244 néven ismert forró, fiatal csillagokból álló csoportot, a Rozetta-halmazt öleli körbe.
NGC 1333
A fényképen a Perseus csillagképben található nagyszerű alakzat csodálható meg. Az NGC 1333 és a VdB 12 és VdB 13 szép hárömszöget zár be, a képet pedig a rendkívül halvány, de a hosszú expozíció miatt kiexponált csillagközi por hálózza be.
Az Északi Trifid-köd
A híres-neves Messier 20-as halvány északi párja nagyon érdekes reflexiós ködösség. Az NGC 1579 számot kapta a katalógusban. Az Északi Trifid-köd ugyan valóban kicsi, de a környezete gazdag, érdemes böngészni.
A Dél Keresztje
A Crux a déli égbolt számomra legmegkapóbb csillagképe. Nagy látómezős kép. Szerepel rajta a Nagy Carina-köd, a Szeneszsák, a Déli Plejádok, az IC 2944 és még számos szép déli objektum.
A Kentaur párosa
Nagyszerű páros a Kentaur csillagképben. Gömbhalmaz és galaxis egy látómezőben. Az NGC 5139 Omega Centauri az égbolt legnagyobb és legfényesebb gömbhalmaza. Az NGC 5128 Centaurus A pedig igen különleges csillagváros.
Tejút – bolygókkal
A 2016-os namíbiai expedíció első képe a saját galaxisunk központjáról: a Tejút, két bolygó látogatóval. A képen megszámlálhatatlan mélyég objektum azonosítható, aminek egy részét meg is tettem a cikkben.
NGC 1499
A nagyszerű Kalifornia-köd 1000 fényév távolságban fekszik, a galaxisunk külső Orion-karjában. A mélyűr ezen területe csillagközi gázzal telített, melyből számos masszív és fényes csillag alakul ki. Az NGC 1499-et E.E Barnard fedezte fel 1884-ben.
Coma-halmaz
Hatalmas a világegyetem: többszáz galaxis csak ezen az egy fényképen. A Coma-halmaz katalógusszáma Abell 1656. George Abell hivatásos csillagászként végezte el a galaxishalmazok első átfogó és nagy hatású vizsgálatát.
Leo I galaxiscsoport
A széles látószögű képek kiterjedt galaxismezővel: bepillantás a végtelen univerzumba… Akikkel találkozhatunk: Messier 95 (M95), Messier 96 (M96), Messier 105 (M105), NGC 3371 és nem utolsósorban az NGC 3373.
Majomfej-köd
Az Sh2-252 és Sh2-247 ködösségek érdekes párosa keskenysávú szűrők felhasználásával. Az NGC 2175 számot időnként a teljes ködösségre, időnként a legfényesebb középső részére értik.
Rozetta-köd
Jeges rózsa a mélyűrből: hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. A nagyszerű Rozetta-köd egy hatalmas kiterjedésű emissziós ködösség a Monoceros csillagképben. Az NGC2244 néven ismert forró, fiatal csillagokból álló csoportot, a Rozetta-halmazt öleli körbe.
Csillaghalmaz, csillaglánc
Aszterizmus, csillaghalmaz, rejtett planetáris köd is található ezen a déli égen készült képen. Égi ékszerdobozként ragyog az NGC 2547 és még egy csillaglánc is felfedezhető mellette.
Kis Magellán
A Kis Magellán-felhő törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering. Több százmillió csillagot tartalmaz. A Nagy Magellán-felhővel alkotnak párost, amitől nyugati irányban 20 foknyira található.
A Skorpió szíve
A Tejút legszínesebb régiója. A terület legismertebb szereplői a csillagot körbeölelő sárgás színű Antares-köd, a fotón csillagtól balra elhelyezkedő M4 és NGC 6144 gömbhalmazok, illetve az IC 4604, IC 4604, IC 4605 és IC 4606 kékes ködök.
Centaurus A
A déli félteke óriása: Namíbiába készülve az első objektum, aminek megörökítésében biztos voltam. A tér minden irányában kiterjedt, elliptikus, diffúz csillagmezőből áll, azonban a spirálgalaxisokra jellemző, ámde szokatlan alakú, markáns porsáv szeli át.
Barlang-köd
A Cepheus csillagkép rerületén számtalan nyílthalmaz és kozmikus por- és gázfelhő helyezkedik el, köztük a Sh2-155, amely egy ásító, hatalmas égi barlangnyílásra emlékeztető sötét területet ölel körül.
Nagy Carina-köd
Az NGC 3372 nagyobb, mint a jól ismert Orion-köd. Ez a lenyűgöző diffúz ködösség a Hajógerinc csillagkép (Carina) irányában látszik. Néhány nyílthalmazt, valamint a Tejút két igen nagy tömegű csillagát, az Eta Carinae-t és a HD 93129A-t tartalmazza.
NGC 55
Az NGC 55 (Caldwell 72) egy szabálytalan galaxis a Szobrász csillagképben. James Dunlop fedezte fel 1826. augusztus 4-én. A galaxis 129 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Átmérője körülbelül 55 000 fényév.
Integető majom-köd
A ködkomplexum képen látható részlete egy kezét magasba emelő pávián fejére és kezére emlékeztet, ezért adtam neki az Integető majom-köd nevet. Cederblad 110, Cederblad katalógusban 111-es számmal szerepel a katalógusban, IC 2631 pedig a kis kék köd.
Vadászó bagoly
Az NGC 457 egy nyílthalmaz a Cassiopeia csillagképben. A Messier-katalógusban nem szerepel, ellentétben a hozzá közeli, kevésbé látványos M103 nyílthalmazzal. William Herschel fedezte fel 1787. október 18-án.
A Hamis Üstökös
Szabad szemmel üstökösnek látszó halmazok régiója a déli égen, a Skorpió csillagképben. Halmazok és ködösségek alkotják ezt a nagyon érdekes objektumot. A két képből az egyik feliratozott, hogy el lehessen képzelni, mit láthatunk ott így. Tagjai: IC 4628, NGC 6231, NGC 6242.
Omega Centauri
A látható égbolt legnagyobb és legfényesebb, 1 millió napot tartalmazó gömbhalmaza. Az NGC 5139 Omega Centauri tőlünk mintegy 17 000 fényévre található, átmérője durván 200 fényév. Távcsőben közel hasonló látvány, mint a fényképen.
Ádám teremtése
A déli égbolt alá érkező asztrofotósoknak mindenképp érdemes megörökíteni a Sixtusi kápolna híres freskójára emlékeztető emissziós ködöt, az NGC 6188-at. A Michelangelo mesterművét felidéző objektum egyfajta csillagkeletkezési régió.
Fátyol-köd
A csodálatos égi sárkányfej (NGC 6992) egy szupernóvaként felrobbant csillag látványos emléke. A tőlünk 1470 fényévre található ködösség látható tartományban megfigyelhető részeit Fátyol ködként ismerjük. Maga az objektumcsoport hatalmas területet birtokol el az égen; megközelítőleg a telihold átmérőjének hétszeresét.
Hangyász-köd
A Hangyász-köd középső régiója a Corona Australisban található, igen gazdag terület. Ez az összetett képződmény főként reflexiós és sötét ködökből áll, tőlünk mintegy 420 fényév távolságban. Objektumok: NGC 6726, NGC 6727, NGC 6729.